2008. július 4.

Próbáltam ma...

meggyőzni Rolit, hogy ha ügyes lesz, akkor én is az leszek, és egy-kettőre készen lesz a vérvétel, de ő hajthatatlan volt és nem merte elhinni. Meg is értettem, amikor anyuka ecsetelte ezzel kapcsolatos élményeiket. Na, hát van egy nagy hátránya (vagy előnye?) a mostani munkámnak: nem szaladhatok ki a kezelőből, hogy vegye át valaki a feladatomat, mert ez most csakis a magam problémája és senki nem teheti meg helyettem. Ennek következtében összeszedtem magam, és minden jól sikerült. Sőt: miután készen voltunk, Roli biztosított, hogy szeret. Na, hát, majd sírva fakadtam, hogy egy gyermekszív milyen készséges a megbocsátásra, még akkor is, ha fájdalmat okoztak.
Ilyen gyermekszívre vágyom én is...

u.i. ma (július 7.-én) Roli azt üzente, hogy nagyon szívesen találkozna ismét velem, persze szuri nélkül :))

2 megjegyzés:

Hannah írta...

Nincs szó csak ámulat és mivel a szavak nem tudják elmondani ami az arcomra lehetett írva miközben olvastam azt javaslom képzeld oda, jól fog menni hiszen ismersz... Sokat mondott minden estre.

Noémi-Ruth írta...

Örülök. Kemény helyzetek ezek: 1. fájdalmat okozol azért, hogy aztán jó eredménye legyen.
2. nem szaladhatok ki a kezelőből, hogy átadjam másnak a helyem (na, erre nem gondoltam, amikor igent mondtam az állásra...) no, azért cseppet sem bántam meg.