2008. június 29.

Pénteken...


fogtam magam, és eljöttem Törökbálintra, a Szolnoki család vendégszeretetét élvezem. Habár inkább azt mondom, hogy a testvéreimet látogattam meg, hisz Kati és Peti évek óta annak számítanak. Örülök, hogy Isten megajándékozott velük.
Sári és Máté is nagyon vártak, jó nagyokat fogócskázunk meg játszunk, tiszta jóóóóó velük lenni. Élvezem a szófordulataikat meg a humorukat. Tegnap fogtuk magunkat és felmásztunk az Anna hegyre. NAGYON jól éreztük magunkat. Annyira jó itt, hogy tegnap képtelen voltam hazamenni, de ma már kénytelen leszek. Egyébként meg hihetetlen jó az, hogy noha most per pillanat az édesapjuk a bolygó másik oldalán van, Skypo-n keresztül még esti mesét is hallgathattunk. Persze nem felolvasott, hanem improvizált mesét, Miki mókus és Sári mókus kalandjairól, akik fogták magukat és egy gombán hajókáztak át a veszélyes tavon...
Na, szóval, igazán fájó szívvel veszek ma tőlük búcsút, de már értük megérte Pestre költöznöm, hisz gyakrabban meglátogathatom ezután őket.

2 megjegyzés:

Oszkar írta...

:) szép!

S végül a mókusokkal mi lett?

Noémi-Ruth írta...

Természetesen nagy veszélyben voltak a tavon (mert engedetlenek voltak az anyukájuknak), de aztán csodásan megmenekültek :). Jó, ha van ilyenkor egy erős, stramm gombahát :DDDD