2008. február 3.

"...távoli nap rejti tavasz arcát"













Hihetetlen, de már előbújt a hóvirág és a téltemető is pompázik. Annyira szépek. Mondjuk szeretem, amikor a hó alól kukucskálnak ki, de így is nagyon örülök a megjelenésüknek. Jön a tavasz, aztán a téli alvó rügyek nem törődve azzal, hogy ott akarok lenni amikor bomolgatnak, néhány óra alatt már levelekben vagy éppen virágokkal pompáznak. Hihetetlen! A csodálatom és az ámulatom csak nő, ahogy az évek telnek. Egyszer azért szerintem meg fogom csinálni, hogy nem alszom, hanem kinézek egy növényt és végigkísérem a tavaszodását.
Bennem is tavasz születik. Csak ámulok, hogy Isten mit végez bennem mostanában. Az elmúlt évben elég sok butaságot csináltam és noha bocsánatot kértem Istentől, belül mégis emésztettem magam és saját magamnak nem tudtam megbocsátani. Aztán az elmúlt napokban Isten éppen arra világított rá, hogy ha Ő már elfelejtette a hibáimat, hogy jövök ahhoz, hogy saját magam emésszem. Nos, nem kell. A múltamat megbocsátotta, a jövőm az Ő kezében van, a jelent pedig szabadon és boldogan élhetem. Szóval, ahogy a téltemető és a hóvirág is hírdeti: "minden téli gyötrelem mögött, távoli nap rejti tavasz arcát."
Tavaszodik...

3 megjegyzés:

Oszkár írta...

Te fényképezted ezeket? Most?

Noémi-Ruth írta...

Ezeket sajna nem. Amiket én fotóztam, azok a hó alól kandikáltak ki, hagyományos géppel készítettem és nem tudom beszkennelni, pedig azon is gyönyörűek :D

Oszkár írta...

:)