2008. február 21.

Nem tudom,

hogy olvasóim között van-e olyan valaki, akinek különlegesen hiányzik most Isten vigasztalása, vagy nagyon nem érti Őt. A napokban rám mindkettő igaz, így csakis Hozzá menekülök, mert "mindig biztos segítség a nyomorúságban".
Isten arra tanít a 2Kor. 1,3-4-ben, hogy ha Ő megvigasztal minket, feladatunk az, hogy készek legyünk mi is ezt tenni másokkal. Íme az én receptjeim:
1. 46. Zsoltár
2. Február 17.-i tanítás a Golgota gyüliben
3. "Ne bánkódj, téged Istennek, az Atyának a szeretete vezet. A legjobb útat gondolta el számodra, ha nem így lenne, más úton vezetne." (M. B.)

Nincsenek megjegyzések: