2008. február 19.

"Hol van Isten?

Mutasd meg nekem. Látni akarom." - néhányszor találkoztam már ilyen kérésekkel. A válasz kb. így fogalmazható meg: "Ha látni akarod Istent, nézd meg azokat az embereket, akik az övéi - ők a "teste". Krisztus teste." Számomra felfoghatatlan, hogy a szent Isten vállalta azt a kockázatot, hogy mi, gyarló emberek vigyük szét a világon a Jó Hírt. C. S. Lewis ezt a gondolatot tovább vitte: "Úgy tűnik, semmit sem tesz meg, amit esetleg átruházhat teremtményeire. Azt a parancsot adja nekünk, hogy lassan és ügyetlenül tegyük meg, amit Ő egy szempillantás alatt tökéletesen meg tudna tenni." Amikor Jézus elbúcsúzott tanítványaitól, tanítványaira ruházta országa terjesztését, közvetett módon meg ránk. Az átruházás mindig kockázattal jár. Amikor átadunk egy munkát valaki másnak, kiengedjük a kezünkből. És amikor "mintha Isten kérne általunk" (Pál szóhasználata), óriási kockázatot vállal: annak a kockázatát, hogy nagyon rosszul fogjuk képviselni. Isten vállalta ezt a kockázatot, azt, hogy a világ rajtunk keresztül ismerje meg Őt. Isten lakik bennünk. Őt képviseljük ebben a világban. Ami velünk történik, vele történik meg.
Jó lenne mindig engedni, hogy elvégezhesse rajtunk keresztül a munkáját. "Isten nélkül képtelenek vagyunk rá. Nélkülünk pedig Isten nem akarja" - mondja Ágoston.

Nincsenek megjegyzések: