Vannak olyan...

gyerekek, akik észrevétlenül belopják magukat az ember szívébe és aztán kitörölhetetlenül ott maradnak. Nos, hát, így vagyok én F. Gergővel, akiről már írtam néhányszor. Egyszerűen hihetetlen ez a 4 éves kisfiú. Persze ma már délelőtt hiányolt, mint osztályátadáskor kiderült, aztán nagy volt az öröme, amikor felfedezte, hogy megérkeztem. A legkisebb dologért hálás és egyszerűen árad belőle a jóság. Drága kolléganőm, Marika néni, akivel ma dolgoztam utoljára, bement hozzá és csak hallom, hogy Geri kéri: "beszélgessünk, Marika néni!" Hát, beszélgettek.
Aztán mindketten végeztük a dolgunkat és Gergő már annyira hiányolt, hogy visítani kezdett, de alig értem be hozzá, hogy kicsit megdorgáljam, már mondta: "ne haragudj, hogy sikítottam". Aztán este kakaót kért, és amikor mellé ültem, miközben itta, egyszercsak megszólal: "köszönöm, Noémi, hogy mellém ültél."
Na, nemcsak mi szeretjük ám annyira, a többi gyerekek is a szívükbe zárták, főleg két rosszcsont nagyfiú, akik, amikor látták, hogy nagyon dolgozunk, besomfordáltak Gergőhöz és játszottak vele. Tiszta aranyosak voltak, én meg nagyon boldog.
A mosoly és néhány kedves szó, nem kerül semmibe, de ma is teljesen beigazolódott, hogy a legtöbb, amit adhatunk és mindenki jól érzi magát a bőrében. Még mindig csodálatos munkám van!

Öntsd ki!

"Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt!" (Jer. sir. 2,19)
Nem tudom, ki hogy van vele, csak magamról merek írni, de azt látom, hogy néha nagyon nehéz kiönteni mindent Istennek. Végiggondoljuk a dolgainkat, el is mondjuk neki, aztán talán újabb megoldáson törjük a fejünket. Legalábbis én sokszor ezt teszem. Talán azért, mert szeretem átlátni életem dolgait, előre tervezni, átrágni mindazt, amit tenni szeretnék. Nem tudom, hogy miért olyan nehéz, csak úgy, mindent kiönteni Istennek.
Néha úgy teszek, mintha meglepném Őt bármivel, közben Ő már rég várta, hogy kimondjak: örömöt, hálát, szomorúságot, terhet..., szóval mindent.
Szeretném végre megtanulni: mindent elmondani Neki még akkor is, ha tudom, Ő már rég tudja... Még a következő lépést is...

Szeretnék a csoda lenni!

Akik régóta olvasnak, többször találkoztak azzal a mondatommal, hogy: "szeretnék egy csoda részese lenni!" Sokan azt is tudják, hogy milyen filmből származik, és hogy milyen csodát jelentene nekem. Nagyon sokszor átéltem már, amióta Istennek adtam az életem, hogy sokszor belépett úgy az eseményekbe, hogy csak lestem és ámultam, hogy mit tesz, ám sokszor éppen az volt a csoda, hogy sötétségbe vezetett, úgy tűnt, hogy magamra hagyott, amikor nem tudtam mást tenni, csak mindent kiengedni és Rá bízni. Még soha nem csalódtam. Az az igevers többször beigazolódott, hogy "minden összedolgozik azok életében, akik Istent szeretik". Azt gondolom, hogy ez nemcsak azt jelenti, hogy azok a dolgok valósulnak meg, amiket szeretnénk vagy amikre nagyon várunk. Sokszor más formában érkezik: jellemfejlődés, Istenre való egyre jobb hasonlítás. És ha jól meggondolom, erre vágyom a legjobban.
A napokban szembesültem azzal, hogy Isten szemszögéből az igazi nagy csoda a transzponálás: az, hogy emberi testek olyan edények lehetnek, amelyeket betölt a Szentlélek, hogy a jótékonyság és a jóság hétköznapi, emberi tettei Isten megtestesülései lehetnek a földön. Vágyhatok-e jobbra, nagyobbra, minthogy Isten csodája legyek? Akiben Ő él és aki Őt éli meg mások előtt? Nem éri meg alacsonyabb csodára vágyni.
Szeretnék a csoda maga lenni! Isten csodája lenni...

Egy csodálatos nap margójára

Úgy indult az egész, hogy délelőtt Nagyikával beszélgettem. Ő a fogadott nagymamám, vagyis hát ő fogadott unokájává a több, mint 10 mellé :))), és nagyon szeretem, mert az élete igazolja mindazt, amit Istennel él át. Kicsit panaszkodtam neki, meg feltettem a mostani kérdéseimet. Meghallgatott, bátorított, és noha Békésen van mégis biztosított, hogy most nagyon megszorongatna. Na, ezek után várom az áprilist, mert akkor meglátogatom őket :)) (Egyébként az ő könyvét lektoráltam az ősszel és mindenkinek merem ajánlani elolvasásra, aki szeret csodálatos emberekről olvasni).
Ezek után másképp mentem ügyelni. Osztályátadáskor kiderült, hogy F. Gergő ismét az osztályon van, nagyon betegen került felvételre. Persze hihetetlenül kedvesen fogadott és nekem akarta adni az egyetlen kis csokiját. Anyukája meg elfelejtette a cumisüvegét és nagyon hiányolta. Gyorsan kerítettem egyet. Hallanotok kellett volna azt, ahogy mondta: "köszönöm, Noémi". Na, hát megint teljesen levett a lábamról, azt már nem is említem, hogy folyton arra próbált rávenni, hogy mellette maradjak. Ha meg nem voltam ott, akkor a folyosón hangzott a kiáltás: "Noémi, gyere be!" vagy "Noémi, hol vagy?" Ilyenkor miért van annyi gyerek az osztályon, hogy azt sem tudom, melyik a következő dolgom?
Na, ésssssss: Hannának üzenem, hogy angolul beszéltem, telefonon! Tisztára megdöbbentem ám saját magamon. Azt hiszem, csak mély víz kellene...
Hálás vagyok ezért a napért. Isten csodálatos!

"Honestly now.

Did God save you so you would fret? Would he teach you to walk just to watch you fall? Would he be nailed to the cross for your sins and then disregard your prayers? Come on. Is Scripture teaching us when it reads: "He has put his angels in charge of you to watch over you wherever you go"? I don't think so either." (M. Lucado)

Jona és Piros :)))

Annyira tetszik ez a kép Pirosról és Jonáról, hogy engedélyt kértem, hogy megmutassam :))). És engedélyezve lett... :))

"Az igaz virul, mint a pálmafa..." (Zsolt. 92,13)

A legtöbb fában a túlélésükhöz szükséges tápanyag közvetlenül a kérgük alatt található. A pálmafát ezzel szemben kivághatod, de nem tudod elpusztítani. Az élete a szívéből áramlik, ezért akkor is jólérzi magát, amikor támadják.
A pálmafa hajlik, de nem törik. A trópusi viharok a legtöbb fát kicsavarnák, de a pálmafát nem tudják. A pálmafa rugalmas. Egészen a földig hajol, mégis amikor vége a viharnak, kiegyenesedik és erősebb lesz, mint volt.
Hajlásra lettem teremtve és nem törésre. Isten azt ígéri, hogy megerősít "minden erővel... a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre." (Kol. 1,11)
A pálmafa sokkal mélyebbre nyúlik, mint amilyen magasra nő. Miközben egy átlagos fának a gyökere csak néhány méterig megy le, egy pálmafa gyökere mélyen lekúszik vizet keresve.
Istennek is ez a terve: hogy benne legyenek mélyek a gyökereim, hogy ne száradjak ki.
Lehet, hogy megtépáznak viharok, de nem szeretném azt kérdezni, hogy "miért?", sokkal inkább azt, hogy "mit akarsz, hogy megtanuljak?"
(B. Gass: Mai ige nyomán)

Délutáni morzsa

"Még ha meg is öl, reménykedem benne." (Jób 13,15 - angol ford.)

"Úgy látszik, hogy Isten azt a hitet becsüli, amely akkor fejlődik a legjobban, amikor minden összegabalyodik, Isten hallgatásba burkolózik, és beözönlik a köd. (P. Yancey: Csalódás Istenben)

Gondoltam...

megmutatom a kedvenc téli jázmin bokrot. Hol is lenne máshol, mint a kórház udvarán. Amikor dolgozom, jövet-menet megállok és megcsodálom.
Az útjelző tábla még egy hétig hirdeti, jó ideje már ilyen hiányosan, hogy mi merre található. Egy hét múlva mindössze 2 jelzés lesz rajta: Fertőző osztály és Léguti osztály. Még nincs helyünk a Klinikán, így helyileg mi még itt maradunk. Nem akarok többé erről írni, azért írok most, amikor még több jelzés van. Néha ijesztő, ha teljesen elvesztünk valamit, vagy végleg el kell engednünk valakit (nem halottra gondolok). Mégis jó tudni, hogy Akinek a kezében élünk, a legjobbat teszi. Azt hiszem az anyagi korlátok közé szorult értelmem sokszor vár magyarázatot. Egyre inkább látom, hogy a hitemnek nem kell erről szólnia, sokkal inkább a bizalomról...
"Atyám, te tudod, mire van szükségem, én ezt a te kezedbe teszem..."

"Te is tudod, hogyha mi sírunk,
ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
akkor szívünkben zuhatagok vannak,
de erősebbek vagyunk gyönge életünknél,..."
(József A.: Imádság megfáradtaknak)

Napkezdeti morzsa

"A hit azt jelenti, hogy előre elhisszük azt is, ami csak visszatekintve nyer értelmet." (P. Yancey)

Legyen egy csodálatos napotok!
Mindjárt összeszedem magam és megyek aludni...

Tegnap este...

Éva, a házinénim, ismét megcsodálta az Alocasiámat. Éppen tőle kaptam ajándékba egy nagyon jól sikerült félévért és valahogy ez a növény annyira jól érzi magát a szobámban, hogy már kétszer kellett átültetnem és már megint kinőtte a cserepet. Ma meg hozott Éva egy nagy-nagy cserepet, így ismét át lett ültetve. Na, szóval, én már szóhoz sem jutok és egyre nehezebb arra gondolni, hogy majd itt kell hagynom őket, annyira sokat jelentenek nekem.
Aztán meg éppen ügyelek az osztályon. Hajnalban felvettünk egy egy éves kisfiút, aki még mindig fújtat, mint a gőzmozdony, de egyébként meg nagyon kis barátságos, úgyhogy már egészen elfogadta, hogy beléptem az életébe. Na, de az egyik másfél évesemet meg sem merem említeni, mert akármit is csinálok, ha hurcolom magammal, ha leültetem, akkor is balhézik, úgyhogy teljesen csődöt mondtam vele kapcsolatban. De végre alszik és élvezem a csendet és a nyugalmat. Na, nem akarom elkiabálni, még messze van a reggel...

Frissítem...

az imalistámat és eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a kedves olvasóim is rajta lennének, nemcsak úgy általában, hanem konkrétan, így ha van közületek valaki, aki örülne ennek, jelezze. Én személy szerint nagyon örülnék neki!
"Az imádság az egyedülálló lehetőség. Mert imádság által képesek vagyunk dolgokat, kapcsolatokat átalakítani. Az imádság ereje végtelen!"

Nem tudom,

hogy olvasóim között van-e olyan valaki, akinek különlegesen hiányzik most Isten vigasztalása, vagy nagyon nem érti Őt. A napokban rám mindkettő igaz, így csakis Hozzá menekülök, mert "mindig biztos segítség a nyomorúságban".
Isten arra tanít a 2Kor. 1,3-4-ben, hogy ha Ő megvigasztal minket, feladatunk az, hogy készek legyünk mi is ezt tenni másokkal. Íme az én receptjeim:
1. 46. Zsoltár
2. Február 17.-i tanítás a Golgota gyüliben
3. "Ne bánkódj, téged Istennek, az Atyának a szeretete vezet. A legjobb útat gondolta el számodra, ha nem így lenne, más úton vezetne." (M. B.)

Előre...

leszögezem, hogy egy férfi olvasómat sincs szándékomban megbántani a következő gondolatsorral, sokkal inkább az én csodálatos és különleges barátnőimet szeretném bátorítani, hogy igencsak értékesek és nem bennük van a hiba. Legyetek erősek, mert érdemes igazi jellemmel rendelkeznünk!

"A nők olyanok, mint az almák a fán. A legjobbak a fa tetején vannak. A legtöbb férfi nem nyújtózkodik a jókért, mert félnek, hogy leesnek és megsérülnek. Ehelyett néha csak elvesznek egy almát a földről, ami nem olyan jó, viszont könnyű.
Az almák a fa tetején azt gondolják, hogy bennük van valami hiba, pedig valójában ők csodálatosak. Csak várniuk kell a megfelelő férfira, aki elég bátor lesz hozzá, hogy felmásszon a fa csúcsára."

Túlságosan...

jó dolgom van. Éppen a szabadnapjaimat töltöm (van belőlük bőven), legközelebb csak pénteken este megyek dolgozni :))) Így jár az, aki egymás után két hétvégén is ügyel :))), persze, hogy ne legyen unalmas, a következő hétvégén éjszakás leszek. Na, szóval, végre sikerült helyet készítenem a könyvespolcon az újabban beszerzett könyveknek, meg az ajándékkönyveknek, meg a rengeteg National Geograficnak. Az a nagy bajom, hogy még a saját könyveimet sem olvastam el, úgyhogy nagy dolgot határoztam: addig nincs könyvtár, amíg az összes könyvemet el nem olvasom. Így is ki fog tartani néhány hónapig. Most pl. egy angol nyelvű könyv is közte van az autizmusról, ami kb. 350 oldalas (igen, Dóri, olvasom ám, csak nagyon lassan), meg Max Lucado könyv, meg még sorolhatnám. Mostmár csak varrnom kéne, meg szeretném végre befejezni azt a pulcsit, amit kötök és még angolt is kéne tanulni. Na, nagy elhatározások...

"Hol van Isten?

Mutasd meg nekem. Látni akarom." - néhányszor találkoztam már ilyen kérésekkel. A válasz kb. így fogalmazható meg: "Ha látni akarod Istent, nézd meg azokat az embereket, akik az övéi - ők a "teste". Krisztus teste." Számomra felfoghatatlan, hogy a szent Isten vállalta azt a kockázatot, hogy mi, gyarló emberek vigyük szét a világon a Jó Hírt. C. S. Lewis ezt a gondolatot tovább vitte: "Úgy tűnik, semmit sem tesz meg, amit esetleg átruházhat teremtményeire. Azt a parancsot adja nekünk, hogy lassan és ügyetlenül tegyük meg, amit Ő egy szempillantás alatt tökéletesen meg tudna tenni." Amikor Jézus elbúcsúzott tanítványaitól, tanítványaira ruházta országa terjesztését, közvetett módon meg ránk. Az átruházás mindig kockázattal jár. Amikor átadunk egy munkát valaki másnak, kiengedjük a kezünkből. És amikor "mintha Isten kérne általunk" (Pál szóhasználata), óriási kockázatot vállal: annak a kockázatát, hogy nagyon rosszul fogjuk képviselni. Isten vállalta ezt a kockázatot, azt, hogy a világ rajtunk keresztül ismerje meg Őt. Isten lakik bennünk. Őt képviseljük ebben a világban. Ami velünk történik, vele történik meg.
Jó lenne mindig engedni, hogy elvégezhesse rajtunk keresztül a munkáját. "Isten nélkül képtelenek vagyunk rá. Nélkülünk pedig Isten nem akarja" - mondja Ágoston.

Amikor szabad...

...hétvégés vagyok, nagyon nehéz belerázódni a hétköznapokba. Főleg, hogy az osztályon hétfőn van a legnagyobb káosz, habár mostanában szinte minden nap az van. Ezért fohászkodom újra és újra erőért, helyes döntésekért és bölcsességért és ezért jelent különösen sokat Exupery verse is...

Antoine de Saint-Exupery

Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis
jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Ügyeletes vagyok...

a hétvégén. Igaz, hogy sok gyerek van, én meg egyedül vagyok és van, hogy azt sem tudom, melyik is a következő, legfontosabb dolog, de eddig még megvagyok :)) Most éppen csendespihenő van és majdnem mindenki alszik. Ilyen szempontból nagyon jó gyerekeket "fogtam ki". Két kislány annyira összebarátkozott, hogy amikor reggel átvettem az osztályt, nagyon meglepődtem, mert még egy ágyban is aludtak. Persze a kicsi majdnem kitúrta a nagyobbat, de ezek szerint éjszaka egyáltalán nem volt ez gond. Vannak ikreim is, két kislány, ők meg feladják a leckét, mert állandóan lázasak és úgy kell noszogatni őket, hogy eleget igyanak. Mindig is az volt az álmom, hogy egyszer ikreim legyenek (ami lehet, hogy álom marad), de ezen a hétvégén totál megértettem nagymamámat, aki apa elmondása szerint igencsak megkönnyebbült, amikor megtudta, hogy anyának csak egy lánykával kell bajlódnia és nem kettővel. Na, jó, lehet, hogy csak a fáradtság mondatja velem, mert azért nincs könnyű ügyeletem, szóval, ha holnap megkérdeztek, még mindig az lesz az egyik álmom, hogy egyszer, ha majd nagy leszek, ikrek anyukája lehessek...

"Vagyok"

"Sírtam a múlt és aggódtam a jövő miatt. Hirtelen így szólt hozzám az Úr: "Az én nevem: Vagyok" (2 Móz. 3,14) - mondta. Vártam, erre folytatta: Nehéz neked, ha a múltban élsz, a hibákkal és azokkal a dolgokkal, amiken most keseregsz. Nem az a nevem, hogy Voltam. Nehéz neked, ha a jövőben élsz, annak problémáival és veszélyeivel. Nem az a nevem, hogy Leszek. Ha a jelen pillanatban élsz, nem nehéz a dolgod.
Én itt vagyok.
Az én nevem Vagyok."
(Helen Mallicont)

Totál nem...

unatkoztam az elmúlt napokban. Amikor hétfőn beléptem az osztályra, egy visszajáró betegünk szaladt ki egyik kórteremből és a nyakamba borult, "Noémi néni" kiáltással. Hát, ez a fogadtatás annyira jólesett nekem, hogy még a néni megszólítást is elfelejtettem.
Ma meg ahogy egyik kórteremből mentünk tovább vizitelni, az egyik gyerek megjegyezte: "Ez felháborító! Még a kedvenc mesémet sem nézhetem meg." Na, azért hozzá kell tenni, hogy állandóan a kedvenc meséje ment, szóval a hét folyamán bármit kértünk tőle, az volt az első reakció, hogy siessünk, mert ő nagyon elfoglalt meseügyileg.

Mindannyiunknak vannak olyan történeteink, amelyek rólunk árulkodnak. Ami csak akkor hiteles, ha mi mondjuk el másoknak. Ma este találtam egyik jegyzetfüzetemben és nagyon sokat mondott:
"Rá tudom-e bízni a történet másik felét is? Vajon nem járnék-e jobban, ha életem másik felét is Istenre bíznám?"

Hálás vagyok a ma esti házicsoportért. Jó volt együtt lenni.
Hannának és Lilinek: éppen azért nem tudok sokmindent elmondani Egerről, mert még mindig a hatása alatt vagyok, habár Mónikáék az este elég sokmindent kihoztak belőlem. Jól sejtettétek, hogy sokkal, de sokkal több volt, mint amit írtam az előző bejegyzésben. Kíváncsian várom Isten munkájának folytatását.

MEKDSz Egerben

Amikor péntek este beléptem a MEKDSz téli tábor helyszínére, egyből megfogott az a bizonyos hangulat, amit eddig csak a Medikus konfikhoz tudtam kötni. Az egyetemi éveim alatt soha nem sikerült más MEKDSz-es alkalmakra eljutnom, csak a Medikus konfikra, azokra is azért, mert énekelni hívtak. Nos, persze eszembe jutottak a hajnalig tartó dicsőítések, Nimród hihetetlen zongorakísérete, egy tanítóbácsi eszméletlen orgánuma, aki mellett nagyon jó volt szopránt is és altot is énekelni. Na, hát elfogott a nosztalgia. Hiába, vannak az életünkben felejthetetlen élmények.
Ezen a hétvégén sem csalódtam. A tanítások, a szeminárium, meg mindenféle nagyon sokat segített, hogy meghalljam Isten hangját. Igaz, ez volt a kérésem is felé, hogy Ő szólaljon meg, mert én már annyi mindent mondok, meg annyi hatás ér, hogy a szelíd és halk hangjára vágyom. Megtette. Sose gondoltam volna, hogy még egy Harry Potterről szóló szemináriumon is szól hozzám, pedig éppen ott válaszolt egy nagyon égető kérdésemre.
A tanítások meg Mikeás könyvét ölelték föl. Nagyon sokat jelentett az, ahogy Isten megszólal ebben a könyvben, ahogy vágyik népe engedelmességére és szeretetére. Néha meg kell bocsátanunk Neki, nem mintha bármi olyat is tett volna, csak éppen nekünk van rá szükségünk, hogy adott esetben továbblépjünk, és ki tudjuk teljes szívből mondani: "legyen meg a Te akaratod"...

Megfigyeltem...

...már, hogy az emberek nagy részére illik a nevük, annak jelentése. Nos, elgondolkodtam, hogy rám illik-e a Noémi = gyönyörűségem, Ruth = barátságos jelentése. Mindennél jobban vágyom arra, hogy Isten azt mondja rólam, hogy "gyönyörűségem". Az efézusi levél első fejezete biztosít arról hogy Isten különleges céllal teremtett. "Krisztusban fedezhetjük fel, hogy kik vagyunk és miért élünk." (Ef.1,11) A 139. zsoltárban meg ott van az, hogy: "félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid..." (14.vers). Számtalanszor megdöbbentett az, ahogy Isten néz ránk, ahogy rólunk gondolkodik, azzal együtt, hogy tisztában van a hibáinkkal, gyengeségeinkkel. A 18. zsoltárban Dávid vallja így: "megmentett, mert gyönyörködik bennem".
Annyira jó lenne, ha Isten miközben látja az életemet, azt mondhatná, hogy "gyönyörűségem". Ha a jellemem úgy fejlődne, hogy egyre jobban Hozzá hasonlítanék. Ha a reakcióim a bántásokra nem visszavágás lenne. Ha aggodalmak nélkül élném a napjaim, biztonságban tudva életem minden területét.
Nos, nem sorolom a "ha" verziókat. Csak ma, így szeretnék élni. Vele lehetséges és érdemes!

És hallgassátok meg ezt a dalt. Gyönyörű!

Mégcsak...

...véletlenül sem unatkozom. Ma jártam a Heim Pál kórházban, nagyon kedves munkatársakkal ismerkedtem meg. Délután pedig Fótra utaztunk, a Gyermekvárosba. Mint megtudtam, a Sorstalanságot itt forgatták, meg ezen a területen működik a lovasterápia. Nagyon érdekes munkát végeznek azok, akik ilyen módon segítik bizonyos betegségekben szenvedő gyermekek gyógyulását. Néhány perc múlva meg indulok Egerbe, a MEKDSZ hétvégére. Szóval, tiszta izgalmas ez a hétvége, de nagyon hálás vagyok érte.

Van egy...

...csodálatos alapítvány, ami igazán nemes célokat tűzött ki, mégpedig a gyermekek megmentését, ez a nevük is: Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat.
Ma abban a kíváltságban volt részem, hogy a budapesti irodában voltam és néhány feladatukba bepillanthattam. Teljesen lenyűgözött mindaz, amit országon belül és határokon kívül tesznek a gyermekekért. Pl. az, hogy árvaházakban élő gyermekek szűrővizsgálatát is felvállalják, és szükség esetén a kezelésüket is. Jó tudni és megismerni olyan embereket, akiknek az életük a szolgálatról szól.
Hogy mit kerestem én itt? Még nem árulhatom el, de majd, ha eljön az ideje, akkor mindenképpen ki fog bukni belőlem :))))

Nos, azzal,

hogy február lett, még nem zárult le az, hogy születésnapi ajándékokat kapjak :))) És muszáj megmutatnom, hogy milyen gyönyörű kispárnát készített nekem Leila barátnőm. Teljesen eltalálta a színeket, noha arról még soha nem beszéltünk, hogy a kedvenc színem a zöld, de azt persze tudja, hogy nagyon szeretem a virágokat. Képzeljétek: ez az első patchwork-ös munkája és miközben készítette, imádkozott értem. Szóval néha hihetetlen nekem, hogy ennyi embernek fontos vagyok. Tényleg. Azt hiszem, ilyen szempontból Isten nagyon elkényeztet. Olyan értékes embereket kaptam / kapok, hogy újra és újra csak hálát tudok adni értük.

Köszönöm Istennek, hogy vagytok!

Vannak olyan...

...dolgok az életünkben, amik elkerülhetetlenek. Nincs más lehetőség: túl kell lenni rajtuk. Hát, így vannak azok a gyerekek is, aki az osztályunkra kerülnek, tudják, hogy sajna vérvétel is lesz. Ehhez azért mi, nővérek is így állunk hozzá, hogy sajna túl kell esni ezen is. Ha akarjuk, ha nem, meg kell tennünk. Izgatottan vártam a gyerekeket a kezelőben ma reggel, és miközben felhúztam a kesztyűt nagy nagy sóhajokat küldtem Istennek, hogy minden rendben legyen és egyből sikerüljön az összes vérvétel. Nagyon nehéz számomra, ha különféle okok miatt többször kell megböknöm a gyerekeket. Jöttek is sorra a nagyobbak, aztán jött egy nagyon kis apróság és miközben próbáltam a legmegfelelőbb vénát megtalálni, édesanyja elmondta, hogy eddig mindig sokadjára sikerült, ahol megfordultak. Elképzelhetitek, hogy mekkorára növekedett a sóhajom. Megduplázódott Isten felé ezek száma, gondolom, nem leptem meg :))) És hála Neki, egyből sikerült és az összes többi picinek és nagynak.
Aztán utána az egyik kislány eléggé a lelkére vette a történteket és csak panaszkodott, én meg nem győztem bocsánatot kérni, meg biztosítani, hogy bármennyire is szeretem, sajna meg kellett tennem. Na, erre megnyugodott és biztosított, hogy nem haragszik és ő is szeret.
Ilyen kis kedves élményeim voltak ma az osztályon, aztán a buszon mellém telepedett a szomszéd kisfiú. Nagyon kis lelkes szokott lenni, de most nem volt önmaga, aztán ahogy próbáltam kifaggatni, hogy mi is történt, elkezdtek potyogni a könnyei, mert elkerülte az édesanyját, aki várta valahol. Hála Istennek tudta fejből a számát, így gyorsan a kezébe nyomtam a telefonomat, aztán rövidesen már a régi, lelkes kissrác lett belőle.
Hát, ma igencsak gyakorolhattam, hogy "töröljétek le a gyermekkönnyeket, mert a hosszú eső árt a virágoknak." A hosszú eső valóban árt, mint a vigasztalhatatlanul potyogó gyermekkönnyek is...

"...távoli nap rejti tavasz arcát"

Hihetetlen, de már előbújt a hóvirág és a téltemető is pompázik. Annyira szépek. Mondjuk szeretem, amikor a hó alól kukucskálnak ki, de így is nagyon örülök a megjelenésüknek. Jön a tavasz, aztán a téli alvó rügyek nem törődve azzal, hogy ott akarok lenni amikor bomolgatnak, néhány óra alatt már levelekben vagy éppen virágokkal pompáznak. Hihetetlen! A csodálatom és az ámulatom csak nő, ahogy az évek telnek. Egyszer azért szerintem meg fogom csinálni, hogy nem alszom, hanem kinézek egy növényt és végigkísérem a tavaszodását.
Bennem is tavasz születik. Csak ámulok, hogy Isten mit végez bennem mostanában. Az elmúlt évben elég sok butaságot csináltam és noha bocsánatot kértem Istentől, belül mégis emésztettem magam és saját magamnak nem tudtam megbocsátani. Aztán az elmúlt napokban Isten éppen arra világított rá, hogy ha Ő már elfelejtette a hibáimat, hogy jövök ahhoz, hogy saját magam emésszem. Nos, nem kell. A múltamat megbocsátotta, a jövőm az Ő kezében van, a jelent pedig szabadon és boldogan élhetem. Szóval, ahogy a téltemető és a hóvirág is hírdeti: "minden téli gyötrelem mögött, távoli nap rejti tavasz arcát."
Tavaszodik...