...és ezen a napon is...

Mit ne mondjak, eseménydús napok vannak mögöttem és micsoda kedves meg sokszor vicces találkozások. Ma pl. felugrottam Jonához kaktusznézőbe (merthogy megint erre vetemedett az én bátyám, hogy kaktuszgyűjtésbe kezd - majd kuncsorgok tőle fiókákat :)) ), na és ki volt náluk? A fogorvosom. Nevettünk is egy nagyot, merthogy nem tudtam, hogy ez esetleg előfordulhat, na, de mostmár nem fogok parázni, ha legközelebb a rendelőbe megyek. Na, nehogy azt gondolja bárki, hogy ha már az ember lánya egészségügyis, akkor nem fél a fogászati dolgoktól. Dehogynem. Sőt, lehet, hogy még jobban.
Igazából arról írnék, hogy vannak olyan helyzetek, amikor Hemingway öreg halásza és állhatatossága jut eszembe, merthogy sajna könnyen feladok dolgokat, és nincs bennem sokszor az a bizonyos "azért is" elszántság. Azt gondolom, hihetetlen, hogy valakinek olyan állhatatossága és kitartása legyen, mint az öreg halásznak: 84 napon át minden reggel kievezni, mindennap várni, hogy hátha horogra akad egy hal. Mindennap mégis úgy menni haza, hogy üres maradt a háló, üres a csónak. A kunyhó még ennél is szegényebb. A 85. napon pedig újra tengerre szállni.
Az öreg arcát ráncok barázdálták, minden öreg volt rajta. Csak a szeme volt vidám és töretlen fényű. Egyedül halászott a tengeren. 84 napon át nem fogott semmit. A reményt mégsem adta fel. Különben sem csüggedt el sohasem. Amikor egyetlen barátjával, egy fiatal fiúval beszélgetett, elkeseredés nélkül mesélt a "hiábavaló" napokról. Amikor a 85. napon kievezett, az öreg halászt egyetlen gondolat éltette: " valahol itt kell lennie az én nagy halamnak... ma van a 85.nap, és ezen a napon is becsületesen kell halásznom.

Valahol itt kell lennie az én nagy halamnak... ma van az X.-ik nap és ezen a napon is becsületesen kell "halásznom"...