2009. június 17.

Jó ideje tanulgatom...

már, hogy az élet nem rólam szól, hogy a, most még hiányzó puzzle darabkák egyszer majd a helyükre kerülnek és minden érthető lesz. No, nem vagyok jó diák, vagy nagyon lassan tanulok. De ebben a folyamatban valahogy mindig van, aki mellém szegődik és ez olyan, mint akiket Háló Gyula "Isten angyalainak" nevez :))). Aki kíváncsi, a bejegyzések között valahol megtalálja. Érdemes!
Szóval ma, egyik levelezésben íródott sorok:
"És igen, hitetlenek vagyunk, meg türelmetlenek, de az érettség egy adott szinten azt jelenti, hogy elengedem azt ami most, és itt, és közel van, és amibe annyira beleéltem magam, és meglátom kicsit szélesebb látószögből, kicsit kevésbé magamra koncentrálva, kicsit eltávolodva az egésztől, a nagyobb képet, ahol mar nem is annyira rólam van szó talán ... mi van ha Isten is várakoztat, ahogy lányok teszik fiúkkal, kéreti magát, mi van, ha ki akarja próbálni hitünk és érzelmeink az által, hogy a nem logikusat teszi ? És mi belelovaljuk magunkat a játékba ahelyett, hogy meglátnánk, miről szól a játék, azt, hogy nem a játék kimenetele a fontos, hanem az, ahogyan játszottunk ?"