2009. június 13.

"Ha elmondanám, mi a tervem, elrontanád."

Egész jól elvoltam a munkahelyemen, amikor megcsörrent a telefonom és A., a főnököm hívott. Kitalálta, hogy bedob a mélyvizbe. Az ügyfélszolgálatosok képzésre mentek és ilyenkor közülünk kell mennie segítségnek. A. biztosított, hogy minden rendben lesz, csak rögzítenem kell a rendszerben a hívásokat, nem lesz éles helyzet. "Na, jó, mondtam, de te vállalod értem a felelősséget, mert én még nem tudom magamért." Elkísért, aztán egyszercsak eltűnt és kiderült, hogy a gépen nincs még beállítva nekem a kezelőfelület (miért is lenne, hisz nem ez a munkám, szóval az lett volna furcsa, ha igen), és így élesben kell beszélnem a betelefonálókkal. No, azért enyhén szólva bepánikoltam. Mit fogok mondani? A saját témámban már csak-csak kapizsgálok valamiket, de az egyéb pályázatokhoz, folyamatokhoz totál nem értek.
Aztán megjelent Adrienn és elfoglalta a mellettem levő íróasztalt. Ja, vagyis hát ugye én mentem vendégségbe. Mosolygott és biztosított, hogy minden rendben lesz. Őt már hívták is, én meg nem mertem még élesre állítani a készüléket. Hallgattam őt, aztán egyszercsak leesett, hogy mozgáskorlátozott. Inni egy másik kolléganő segített neki. Megsemmisültem. Míg ott voltam, türelmet, mosolyt és maximális segítséget kaptam. Hát, így állok a mélyvizekkel.

Egyébként meg ha elmondaná Isten, hogy mi a terve (amit én nagyon szeretnék tudni ugyebár), egész biztos elrontanám. Így jobb, ha nem teszi.

8 megjegyzés:

Adona írta...

koszonom ezt a gondolatot...

márta írta...

Noémi, megmetszettem a rózsákat. :)
És a gondolataid, mint mindig, csodaszépek!

Noémi-Ruth írta...

Nem mondod!? Tényleg elmentél? Egyedül vagy segítséggel?
Tisztára be vagyok sózva :DDD

márta írta...

Vittem T.-t is, hogy figyelje, nem jön e valaki...:)))
Amúgy azért vaciláltam ennyit, mert van gondnok, akinek ezzel kellene törődnie, de nem teszi, mert szerintem nem szereti annyira a virágokat, és nem akartam, hogy kritikaként fogja fel a partizánakciónkat...az emberek nagyon meg tudnak sértődni ilyesmin.

Noémi-Ruth írta...

Hát, igen, megértelek, ezen gondolkodtam én is, hogy valószínű, hogy valakinek ez lenne a feladata, és nem teszi, de reméltem, hogy nem lát meg senki. Bátor vagy, nagyon! Tiszta jóóó, hogy megtetted :)). Majd gyönyörködhetsz a virágokban és a munkád eredményében :)))

Unknown írta...

Nagyon jók az írásaid,és az átéléseid az Úrral is mindennapi áldásról számolsz be.Áldott vagy!!!

Noémi-Ruth írta...

Kedves Árpád! Köszönöm szépen a visszajelzést, nagyon jókor jött, köszönöm, hogy írtál.
Valahol arról is írkáltam, hogy mindennél nagyobb vágyam, hogy áldás legyek, se több, se kevesebb... Örülök, ha néha sikerül az lennem :))

gota írta...

nemcsak néha