hogy hitből megint majdnem megbuktam. Már írtam arról, hogy tesóm segítségével sikerült azt a gyógyszert megrendelnünk Németországból, amire szükségük van a gyerekeknek. A bökkenő az volt, hogy a németországi gyógyszerész csak azután rendelte volna meg a gyártótól, miután mi átutaltuk az összeget. Csakhogy ilyen téren rosszul álltunk, meg aztán szabadság alatt végképp nem tudtunk tenni semmit ez ügyben. Ma reggel nagyon kicsit reménykedtem, hogy meg fog oldódni a dolog, de ez igencsak távol állt attól, hogy el is hiszem, noha többször imádkoztam ezért. Aztán ma a doki felhívta a gyógyszerészt, aki, hihetetlen, de megelőlegezi nekünk ezt a hatalmas összeget, sőt, pénteken személyesen adja át a gyógyszert Budapesten.
Én meg csak tátom a számat és azt kérdezem magamtól, hogy miért nem hiszem már el, hogy Isten mindig kész segíteni? Sőt, sokkal jobban, mint ahogy én azt gondolom. Mert úgyebár most is ezt tette. Nagyon hálás vagyok érte, hogy a gyerekeket és nem a hitemet nézte....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése