2009. szeptember 28.

Csak zongorázott,

én meg énekeltem, mint annyi éven át. A szövegek, dallamok feltöltötték hálával a szívemet, mint jó párszor a múltban. Darinéknál voltam hétvégén és ahogy anno Pécsen is tettük, hálás szívvel adtunk hangot és muzsikát Istennek.
Ági néni meg egyszer, nagy sürgés-forgás között egyszercsak a kis elefántokról beszélt. Sokszor az idomár kicsi korában megköti az elefántot egy erős kötéllel, különféle okok miatt. Az elefánt próbál megszabadulni, aztán rájön, hogy hasztalan. Egyszer aztán felnő ez az elefánt, elég ereje lenne arra, hogy adott esetben, ha megkötik, elszakítsa köteleit. De nem teszi...
Fogva tartják az emlékei...

2 megjegyzés:

kisvirag írta...

de kár, hogy nem hallottalak benneteket!
de azért jó volt találkozni veled, veletek!
és nem felejtettem el, amit ígértem :D

Noémi-Ruth írta...

Nekünk is nagy ajándék volt, hogy ott voltál! Miután elmentél, utána énekeltünk, így már nem tudtunk meginvitálni a koncertre :).
Várom az ígéret teljesülését! :)
Pussz,
én