ha teljesülne abbéli elhatározásom, hogy nem túlórázom többet. Tegnap este 8-kor, ma 7-kor léptem le. Remélem, holnap nem felejtem el, hogy 14.10-ig van a munkaidőm és akkor fogok kicsekkolni. Szóval gáz, ha az ember folyton a naptárt lesi, hogy mire mennyi a határidő, meg mennyi időm van még megoldani ezt-azt.
Nem értem, miért, de a befejezetlen munkák mindig megvárnak. Szép sorrendben az asztalon. No, nem beszélve arról, hogy az egyik rendszer meg ott villog, ha valamivel késésben vagyok. Becsületére váljék, hogy még abban is mindig segít, hogy adott nap mit kell prioritásban végeznem. Elvileg persze könnyítené a munkám - teszi is - csak az állandó képzések miatt ne lennénk ennyire elhavazva. Na, de majd egyszer talán rendes kerékvágásba kerül minden.
Jó, hogy nem kell a holnapi napon aggódnom. A mai meg úgy volt szép meg kemény, ahogy volt.
Nehéz az élet, de mégis szép... Én legalábbis nagyon élvezem, hogy vagyok ebben a világban :). Remélem, ti is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése