Néhányan tudjátok, hogy hozzánk nem mindennapi gyerekek jönnek. Valamilyen értelemben mindegyik különleges bánásmódot, szeretetet igényel és sokszor speciális terápiát is. Így történt, hogy kb. 3 hónapja, Attila a velemei camphill otthonból érkezett és amint felismerte a dokit, nagy szeretettel átölelte. Néztem egy nagyot, aztán kiderült, hogy a doki már meglátogatta őket az otthonban, és onnan a nagy barátság. Na, hát kontrollra jöttek, aztán mivelhogy még volt egy kis idő, beszélgettünk: Attila, édesanyja, az egyik gyógypedagógusunk és én. Persze szóba került a Veleme-i otthon és az édesanya az angol nyelvű szót helytelenül ejtette ki. Attila fogott egy lapot, leírta helyesen és finoman édesanyja fülébe súgta: "anya, nem szeretnélek kellemetlen helyzetbe hozni, de így kell helyesen ejteni".
Bőven van mit tanulni ezektől a különleges gyerekektől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése