Bármennyire is...

úgy tűnik: nem aludtam át a májust. Igaz, még nem történt ilyen a blogos történelmemben, hogy kimaradjon egy hónap, de ennek is elérkezett az ideje.

Sokminden volt benne: betanulás, új hely szokás, pakolás, őrségi csodálatos hétvégi túra (erről már nagyon szeretnék fotókat mutogatni, mert tényleg különleges szeglete kicsiny kis országunknak). Szóval a türelem egyszercsak bejegyzést terem. Egyébként meg úgye tudjuk, hogy amiről nem beszélünk, arra annál többet gondolunk. És ez így van, alá kell írnom.

Két dolgot tanulgatok:

- örök igazság: ne szólj szám, nem fáj fejem

- és: "a győztesek soha nem adják fel, akik feladják, soha nem győzhetnek" márpedig mi nem lehetünk a meghátrálás emberei

Nem is tudom, hol...

... kezdjem. Legjobb lesz az elején, azt hiszem. Januárban jelentkezett a lakástulajdonos azzal a jelzéssel, hogy júniustól szeretne beköltözni. Sejtettem már egy ideje, úgyhogy különösképpen nem lepett meg. Fontolgattam a lehetséges alternatívákat, amikor kiderült, hogy derült égből villámcsapásként Jonának is költöznie kell. No, mint két jó testvér, elhatároztuk, hogy együtt keresünk. Nem vittük túlzásba. Egy kedves barátunknak köszönhetően, fizikailag egyetlen lakást néztünk meg, amibe mindketten egyből beleszerettünk. Köszönjük, Erika!!!

Aztán egyre többször gondolkodtam azon, hogy mostmár muszáj munkát váltanom, amikor is kedves barátnőm megkeresett egy remek ajánlattal, és a munkahelyemen is meghírdetésre került egy munkakör, ami nagyon vonzó volt a számomra. Mivelhogy a második oktatást is magába foglal, megpályáztam. A több forduló után sikerült, egy hete az új munkakörömben dolgozom.

Szóval nagyon izgalmasan alakult a március: munkahelyváltás, költözés, rengeteg helyzet, amit alig láttam át, de végre itt vagyunk az új helyen és nagyon örülünk és hálásak vagyunk Istennek ezért.

Amit leginkább tanultam: ne csak a hegyig lássak, hanem sokkal messzebb. Decemberben amikor átszervezések voltak, úgy éreztem, hogy nincs lehetőségem tovább lépni, és nagyon nehezen éltem meg. Néhányszor a 77. zsoltár szavai határoztak meg, "miért" kérdések Isten felé. És most visszatekintve nagyon-nagyon szégyellem magam, mert Isten látta, mi vár a hegyen túl és már előre tudta, hogy sokkal jobb lesz, mint az, amiben eredetileg reménykedtem. Sokan tudjátok, hogy szívem vágya volt mindig is, hogy taníthassak és az új munkakörömben lesz erre is lehetőségem, sőt, múlt héten már tanítottam és annyira nagyon jó volt! Isten csodálatos.

És hadd idézzem édesapámat, aki amikor nagy-nagy kérdésekkel voltam a szívemben ezt kérdezte: "Kislányom, rá mered-e bízni életedet Istenre?"

700.

Ez a nagyon szép nőnapra küldött fotó mindenképpen megér egy bejegyzést. Nem mellékesen a 700. bejegyzés. Lassan, de biztosan :P

A döntéshelyzeteim...

szótlanságba rekesztettek. Újra és újra azon agyalok, hogy a legjobb döntéseket hozzam. A legnehezebb ilyenkor az, hogy az ember lánya mindig csak utólag látja meg, hogy valóban jó döntést hozott-e vagy éppen veri a fejét a falba. Mindenesetre érdekes helyzeteket kapok Istentől és izgatottan várom a folytatást...

A mester dala

A lét szálai szövevényesednek?

Csak engedj a takácsnak,

bízz benne, ki a szövet fölé hajolva

gyönyörködik a minták varázsában.

Te sosem láthatod,

mi szövődik belőled s mire.

Te a mester dalolását figyeld.

(Háló Gyula)

Ha már Egerben jártunk...

természetesen nem maradhatott ki a bazilika és a vár sem. Igazi élmény volt. Mónika emlékezett egy nagyon jó kávézós helyre, ahol eszméletlen finom kávék voltak, no meg teljesen régmúltat idézett a kávézó a függönyökkel, asztalokkal, berendezéssel. Úgy éreztük, hogy kb. 100 évet visszamentünk az időben. Csodás élmény volt...

Eger vára új védője, reszkessetek törökök...

Még megvan a blog...

...csak az írója marad mostanában túlságosan csöndben. Aki ismer, tudja, hogy ilyenkor vannak igazán rágnivaló gondolataim. Csak fokozva lett a hétvégén, amikor MEKDSZ téli táborban voltam Egerben (www.mekdsz.hu). Sch. Tamáséknak köszönhetem, mert nem hagytak békén, hogy menjek már, hogy végre találkozzunk. Pécsi életem óta ugyanis nem találkoztunk személyesen. Így a hétvége jelentős részét Mónikával töltöttem, igazi, mély beszélgetésekkel, no, meg Ilussal, Kingával, Jonával és még egy-két emberrel. Nagyon sokat jelentett az is, ahogy Isten dolgozott a szívemben, életemben.
A tegnapi hcs est meg jó nagy fejtörést okoz azóta is bennem. Arról beszélgettünk ugyanis, hogy elvileg mi vagyunk a föld sója, de az írás szerint ha a só megízetlenül, akkor kidobják (Mt. 5:13-16). Átkapcsolva arra, hogy Isten sóként lát bennünket, nagyon jó lenne, ha végig ízes maradna az életünk. Isten látta a dillemáimat és olyan jó volt, hogy ma reggel meg arról biztosított, hogy ő már előre elkészített jócselekedeteket, hogy azokban járjak (Ef. 2). Kíváncsian várom, hogy mára ez mit is jelent konkrétan :))).

Képek majd lesznek a hétvégéről, addig is türelem :)))), mert az képeket terem...

that all is well

Se perc alatt telnek a napok, és jééé, már megint régen írtam ide. Jóóóól megfontolom mostanság, hogy mi is kerüljön ide. Na, jó, nem, csak nem akarok szomorú gondolatokat ideírni.
Dióhéjban amire igazán jó emlékezni az elmúlt napokból:
- Chopin est Jonával. Sose gondoltam, hogy Jona tesóm ekkora rajongója, de hát, az ember lánya mindig tanul - még a testvéréről is
- lelkigondozás képzés - ahol most is sokat tanultam Istenről és emberekről. Csak remélni tudom, hogy adott helyzetekben jól teszem, mindenesetre tanulom az embereket Istenre bízni - már ez is nagy lépés
- egy csodás szombat délután, amikor a gyülekezetről tanulhattunk. Azóta is ízlelgetem az ott hangzottakat
A munkás hétköznapok ugyanakkor nagyon aggasztanak. Keresem a kompenzálási lehetőségeket, de mostanában nem látom és nincs erőm keresgélni sem.
Három gondolat forog bennem:
" fölépítelek és fölépülsz..." - mondja Isten
"Kétlem, hogy az Úr rendszeresen az én bajaimhoz igazítaná teendőit" - sajnos nem írtam fel, hogy ki mondta :(
"... that all is well. All is going according to plan. Trust that there is a bigger picture. Trust that life is unfolding as it should."
Kapaszkodom.

...

Na, jó, néha azért hátranéztem, de csak néhány másodpercre vettem le a szemem az Északi tengerről és a többi gyönyörűségről...

Egyszerűen gyönyörű...

Istennél mindig röpdolgozatok vannak

Mostanában sokszor tapasztaltam ezt. Isten többször vizsgáztatott türelemből, szeretetből, odaszánásból, és töredelmesen bevallom: megbuktam. Nos, mondhatom, hogy itt jön be a képbe Isten kegyelme, de akkor is nagyon fáj, hogy ilyen vagyok...
A másik nagy gondom, hogy szeretek előre látni, tervezni, közben meg Isten a sötétben tart. Nehéz bizalom ez. Pedig nagyon igaza van Rejtő Jenőnek a következő mondatában: "Az embert saját jól felfogott érdekében úgy teremtették, hogy ne lásson a jövőbe."
Remélem, egyszer eljutok oda, hogy vakon is megbízom Benne és nem kérek folyton magyarázatokat.

Újra itthon

Furcsa újra itthon lenni... Ha az ember két tömény hetet van egy csodálatos országban, ami szemet és lelket gyönyörködtető, nehezen talál vissza - legalábbis én. Kalandos volt az odaútunk meg a hazatérésünk is. Odarepüléskor az első gép késett kb. fél órát, így lekéstük a csatlakozást. Hazafelé jövet pedig olyan veszélyesek voltak az útviszonyok, hogy egy kamiont menteni kellett, de emiatt elég hosszú ideig várnunk kellett - közben elment az a vonat, amire akciósan kaptunk jegyet, így a következőre a teljesárút kellett megvennünk. Drammenben aztán felsővezeték szakadás miatt át kellett szállnunk buszokra, végül így jutottunk el Oslóba késő estére. Így az Oslóban tervezett városnézés elmaradt, annál inkább megcsodálhattuk a norvégok emberségét, alkalmazkodásukat a változásokhoz és a segítőkészségüket.
A térképen Stavangert emelném ki, amikor odarepültünk, Nimród várt minket, majd autóval folytattuk utunkat az úticél, azaz Flekkefjord felé, mely röpke 120 km-re fekszik Stavangertől.
Egy életreszóló élménnyel jöttünk haza.

Ezen a napon...

...sokminden történt a világ történelmében. Többek között:
- X. Leo pápa kiközösítette Luthert
- erdélyi nemesek felajánlják Rákóczinak a fejedelmi trónt
- George Washington győzelmet arat Princetonnál
- megszületett J. R. R. Tolkien angol nyelv- és irodalomtörténész
- egyiptomi kutatásai során Howard Carter angol régész feltárja Tutanhamon fáraó szarkofágját a Királyok Völgyében Luxorban
- megszületett Sólyom László köztársasági elnök
- először hajtanak végre szívátültetést Magyarországon
- meghal A. H. Heineken holland sörgyáros
...
Ezen a napon döntöttünk úgy Ruth-al, hogy márpedig mi meg szeretnénk végre látni ezt a világot, elég nagy fejtörést okozva szüleinknek. Ruth már akkor a legjobb Otthonba költözött, jómagam meg majdnem utána mentem, aztán két hónap után mégis itt ragadtam. Azt hiszem, nem véletlenül...

Szebbnél szebb helyeken...

járunk a napokban. Nem bírtam ki, hogy most két fotó ne kerüljön ide is. Már pénteken terveztük,hogy Hidrára is elmegyünk - Flekkefjordról komppal megközelíthető sziget -, de lekéstük a kompot, így végülis más helyekre mentünk. Akkor még elég nagy hó volt, aztán délután megindult a nagy olvadás. Tegnapra is terveztük, de a csúszós, megfagyott utak miatt végül Flekkefjord környékén túráztunk. Aztán ma amikor végre megérkeztünk Hidrára, úgy éreztem, hogy Isten gondoskodott még az olvadásról és a fagyásról is. Hisz, ha nagy hó lett volna, nem találtam volna annyi zuzmó, moha, fenyő és egyéb kincseket, nem beszélve arról, hogy teljesen jól járható volt az út. Így végre életemben először, megtekinthettem az Északi tengert. Valami csodálatos...
A sziget is az volt...
Aztán este gyüliben is voltunk, jó volt, hogy angolul is énekeltünk. Isten hihetetlen. Itt is megszólalt...

BÚÉK

Boldog Új Évet kívánok mindnyájatoknak és Isten áldását életetekre!