2011. február 10.

Még megvan a blog...

...csak az írója marad mostanában túlságosan csöndben. Aki ismer, tudja, hogy ilyenkor vannak igazán rágnivaló gondolataim. Csak fokozva lett a hétvégén, amikor MEKDSZ téli táborban voltam Egerben (www.mekdsz.hu). Sch. Tamáséknak köszönhetem, mert nem hagytak békén, hogy menjek már, hogy végre találkozzunk. Pécsi életem óta ugyanis nem találkoztunk személyesen. Így a hétvége jelentős részét Mónikával töltöttem, igazi, mély beszélgetésekkel, no, meg Ilussal, Kingával, Jonával és még egy-két emberrel. Nagyon sokat jelentett az is, ahogy Isten dolgozott a szívemben, életemben.
A tegnapi hcs est meg jó nagy fejtörést okoz azóta is bennem. Arról beszélgettünk ugyanis, hogy elvileg mi vagyunk a föld sója, de az írás szerint ha a só megízetlenül, akkor kidobják (Mt. 5:13-16). Átkapcsolva arra, hogy Isten sóként lát bennünket, nagyon jó lenne, ha végig ízes maradna az életünk. Isten látta a dillemáimat és olyan jó volt, hogy ma reggel meg arról biztosított, hogy ő már előre elkészített jócselekedeteket, hogy azokban járjak (Ef. 2). Kíváncsian várom, hogy mára ez mit is jelent konkrétan :))).

Képek majd lesznek a hétvégéről, addig is türelem :)))), mert az képeket terem...

3 megjegyzés:

Murray és Adina Clemetson írta...

Örülök, amikor irsz....olvasom. :)

Noémi-Ruth írta...

Jólesik, hogy olvasol, Adina :))

Névtelen írta...

Szia Noémi!
Most olvastam, csak a Mekdsz táboros bejegyzésedet, én is örülök, hogy láttalak!!!! Jó volna sokkal gyakrabban! :)))Puszi, Kinga