amikor pénteken, A., a "Hegedűs a háztetőn" című darabra hívott. Régi álmom volt már és hetekkel ezelőtt emlegettem neki, és nagyon jólesett, hogy éppen egy ilyen élménnyel lepett meg.
"Hegedűs a háztetőn. Őrülten hangzik, ugye? Pedig Anatevkában, ebben a mi kis eldugott falunkban mindnyájan hegedűsök vagyunk a háztetőn. Kellemes, egyszerű dallamot akarunk kicsalni a húrokból, de úgy, hogy közben ne törjük ki a nyakunkat. Nem könnyű. Kérdezhetnék: miért nem állunk odébb, ha itt ilyen nyaktörő mutatvány az élet? Mert Anatevka a mi otthonunk is. És mi óv meg bennünket a zuhanástól? Egy szóval megmondhatom: a hagyomány."
Aztán megszólal a hagyományról szóló dal, életigenléssel és gyökerekhez való ragaszkodással. Aztán hagyományok felrúgásával, és új életszemlélet bevitelével egy igazán zárt, zsidó közösségbe. Jó volt hallgatni Tevje, a tejesember monológját, vagy éppen párbeszédét Istennel. Azon gondolkodtam, hogy mennyivel könnyebb észrevenni mások hagyományra vagy éppen ezek eldobására való törekvését. Valahol szükség van a hagyományok ápolására és felrúgására is. Ha nem ápoljuk, elveszhetnek a gyökereink, ha felrúgjuk, értékeket veszthetünk el. Márpedig az értékeket mindig érdemes óvni és védeni. Nehéz sokszor megtalálni az egyensúlyt, de mégis nagyon érdemes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése