a menekülésre, miután kiderült, hogy a dömösi hétvégén az egyedüli nő vagyok, aki nem él házasságban. Ha előbb tudtam volna, valószínű nem mentem volna el. Nem ez a természetes állapot: a Biblia szerint és a saját bőrömön tapasztalva, nem jó egyedül. Hosszú ideje őrlődöm a témán és nem találok választ.
No, de ha már ott voltam, nem szaladtam haza, hanem végighallgattam az összes előadást, mely arról szólt, hogy "A férfi szerepe a Biblia tükrében". Megdöbbentő igazságokat fogalmaztak meg, majd lehet, hogy időt szánok arra, hogy kicsit a jegyzetemből idézzek. Mindenesetre a mostani férfiak jutottak eszembe: akik nem akarnak felnőni, mert gyereknek jobb lenni, így anyukájuk szoknyája mellől leselkednek a nagyvilágra. Akik nem mernek felelősséget vállalni, mert sokkal könnyebb hárítani. Akik inkább menekülnek Istentől, minthogy beteljesítsék Isten, rájuk vonatkozó tervét. Akik hagyják, hogy a korszellem, a szerelem kergetése határozza meg a kapcsolataikat, meg a plakáton levő, idealizált nők, és félnek a természetes, valóságos nőktől. Akik a nőkre hagyják a vezetést, közben meg ők sokkal jobban tennék, nem beszélve arról, hogy erről szólna a szerepük is.
Ne kövezzen meg senki, aki férfiként idetéved, de olyan jó lenne, ha sokkal több olyan férfi lenne, aki komolyan venné Istent és a szerepét. Mi nők, sokkal boldogabbak lennénk...
2 megjegyzés:
így van!
fel a fejjel, sokkal jobb, amikor mosolyogsz (minden szempontból).
köszi :)
Megjegyzés küldése