magamnak, hogy nincs többé túlóra, legalábbis este 21-ig. Tudniilik tegnap addig ültem bent és dolgoztam és dolgoztam reggel fél 9-től. Aztán ma is tovább maradtam és így képtelen voltam elmenni arra az előadásra, amire nagyon szerettem volna. Haragszom magamra. Tudom jól, hogy megvárnak a feladatok és mégis olyan nehéz abbahagyni, amikor látom, mennyire el vagyunk havazva. No, persze tudom: van, aki azt gondolja: "örülj, hogy van munkád"...
...de azért mégis próbát teszek és megígérem magamnak, hogy ilyen sokáig nem maradok máskor bent. Egy próbát megér, nem? :)
Ja, listát írok, hogy ki az a 10 ember, akikért felelősséggel tartozom...
2 megjegyzés:
ez nem az "orulj ha van munkad"...
foleg, mivel magad mondtad, hogy "Tudom jól, hogy megvárnak a feladatok..."
magyarul nem voltal kenyszeritve, max. mivel igy csinalod fonokod megszokja, es egy ido utan majd el is varja, hogy benn maradj.
amugy egy igazan jo fonok nagyon ritkan engedi a tulorat, mivel az mindig a masnapi es hoszzutavon a munka rovasara megy. mindig!
azert remelem legalabb kifizetik a tuloradat (es tulora dijjal).
Hűha, kemény sorok. Valóban az én döntésem volt, de azért, mert felelősséggel tartoztam folyamatért... és nem szeretnék ebből rendszert csinálni. A főnököm nem támogatja, az általad felsorolt (és általam is tudott) dolgok miatt.
És nem kapok túlórát. Tudom, hogy hülye vagyok, de vannak helyzetek, amiket csak így lehet megoldani...
Csak nagyon sajnálom a ma esti előadást, amire képtelen voltam elmenni...
... és bánt, hogy annyi helyzetben nem tudok nemet mondani, és talán épp ezért nem alakul úgy az életem, ahogy szeretném...
Megjegyzés küldése