2010. január 17.

Hihetetlen,

de végre betömték a szobámban a falat. Tegnap este csak ültem és néztem, hogy hihetetlen, 3 hónap után be van tömve a falam. Szembesültem persze közben a mai világ gyors ügyintézéseivel, ajánlatkérések, számvevőszék és egyéb finomságok, de állítólag erről szól az élet. Azt hiszem, nagyon nem vagyok idevaló...

Egyébként meg a napokban jöttem rá, hogy jó pár félelmem alaptalan és végre ideje lenne az összeset mellőzni az életemből. Nem hiába mondja János, hogy "a félelem gyötrelemmel jár", nos, nagyon tapasztalom: álmatlan éjszakák, vívódással töltött napok. Közben ott van a másik út is: feltétel nélküli bizalom Istenben. Mégis, olyan nehezen megy ez nekem. Nem azt mondom, hogy ne nézzek szembe az élet dolgaival, bátran és harcra készen, hanem felemelt fejjel, mert a győztes oldalán állok. 

1 megjegyzés:

Zsotza írta...

Igen,Noémi..."csatákban" lehetünk vesztesek...de a "háborút" URunk már megnyerte! Köszi az írásod!