Nem volt nagy családja. Mindössze egyetlen szem, 12 éves kislánya. S egyszercsak nagyon beteg lett. Futott, futott Ahhoz, akiről hallotta, hogy gyógyít. Hátha az ő kislányát is...
...
Orvosokra költötte szinte mindenét. Már csak egyetlen reménye maradt... "Ha csak a ruháját megérintem..." Nem maradhatott titokban, mert Jézust érdekelte a története, elejétől végig.
...
Futnak a szolgák, hogy ne fáradjon. A kislány meghalt. Szinte tőrdöfés egy apai szívnek. Mégis választhat, hogy Jézusnak hisz vagy a hírnek, a körülményeknek. S ő az elsőt választja. Mindenek ellenére. Jézust érdekelte az ő története is.
Jézusnak fontos a te és az én történetem is... Kezdem az elejétől...
2010. november 14.
2010. november 8.
Hihetetlen...
...de fát ültettek a hétvégén az utcánkban. 15-t!!! Mert ugyebár nagy-nagy örömömben végigszámoltam. Anno, ez volt egyik szomorúságom, hogy rideg, fátlan az utcánk, és ime: lettek fáink. Már a bokroknak is naaaaaaagyon örültem, de most aztán! Csak megmaradjanak és növögessenek...Apró örömök a mindennapokban. Mint az is, hogy lesz diákom :) :) :) és biokémiázni fogunk. És már várom a csillogó szemeket.
2010. november 7.
Nem szokott...
munkaidőben hívni, de múlt héten egyszercsak A. hívott. Nem is akármire, mint orhidea és bromélia kiállításra invitált.Íme a gyönyörűségek...
2010. október 19.
Mostanában...
Ágúr mondása jellemző rám, aki így kiáltott: "Elfáradtam, Istenem!" (Péld. 30:1)
Belefáradtam a kérdésekbe, a mindennapokba, az égető válasz-keresésekbe. Néha megfogalmazódik bennem, hogy nem találom az útam. Eltévedtem. Eltévedtem?
Egyetlen ige pislákol bennem (szabad fordításban): "Miért mondod ezt, Noémi, miért beszélsz így, Ruth: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el."
(Ézs. 40: 27-31)
Belefáradtam a kérdésekbe, a mindennapokba, az égető válasz-keresésekbe. Néha megfogalmazódik bennem, hogy nem találom az útam. Eltévedtem. Eltévedtem?
Egyetlen ige pislákol bennem (szabad fordításban): "Miért mondod ezt, Noémi, miért beszélsz így, Ruth: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el."
(Ézs. 40: 27-31)
2010. október 4.
Nem szeretem...
ha munka közben valaki megzavar - bevallom töredelmesen. Szeretem, ha hagynak dolgozni, ha hagyják, hogy azt tegyem, amit reggel olyan szépen elterveztem. Annak ellenére, hogy már több, mint egy éve tapasztalom, hogy ez sajnos nem így működik, én azért mindennap megpróbálom tartani magam a napi tervhez. Mármint ahhoz a tervhez, ami az én szememben a jó terv.
...
Aztán elég gyakran kapok kérdéseket, megoldandó feladatokat, amikkel rendszeresen felborulnak ezek a reggeli tervek. Aztán meg szépen elgondolkodom rajta, hogy ember- vagy feladatközpontú vagyok. Sajnos néha fontosabb a feladat, mert azt gondolom, hogy haladni kell. Közben meg elveszítem azt, ami sokkal fontosabb: az az ember, aki biztos benne, hogy segítek, számíthat rám.
...
Jézusra, miközben mérhetetlen feladatok nehezedtek, ideje nagy részét azzal töltötte, hogy segítette az embereket. Ő ezt a példát hagyta rám is - többek között. Az Írás szerint egyik legsűrűbb napja végén, "napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét, ő pedig mindegyikükre rátette a kezét és meggyógyította őket." (Luk. 4:40).
Henry Nouwen írja: "Néhány évvel ezelőtt találkoztam egy idős professzorral a Notre Dame-i Egyetemen. Visszatekintve hosszú tanári pályafutására, ez az idős ember, tekintetében némi huncut mosollyal, ezt a következtetést vonta le: "Mindig panaszkodtam, hogy folyton megzavarnak a munkámban, míg lassacskán rájöttem, hogy ezek a váratlan megszakítások jelentik a valódi munkát".
Nem szeretném elveszíteni a valódi munkámat...
...
Aztán elég gyakran kapok kérdéseket, megoldandó feladatokat, amikkel rendszeresen felborulnak ezek a reggeli tervek. Aztán meg szépen elgondolkodom rajta, hogy ember- vagy feladatközpontú vagyok. Sajnos néha fontosabb a feladat, mert azt gondolom, hogy haladni kell. Közben meg elveszítem azt, ami sokkal fontosabb: az az ember, aki biztos benne, hogy segítek, számíthat rám.
...
Jézusra, miközben mérhetetlen feladatok nehezedtek, ideje nagy részét azzal töltötte, hogy segítette az embereket. Ő ezt a példát hagyta rám is - többek között. Az Írás szerint egyik legsűrűbb napja végén, "napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét, ő pedig mindegyikükre rátette a kezét és meggyógyította őket." (Luk. 4:40).
Henry Nouwen írja: "Néhány évvel ezelőtt találkoztam egy idős professzorral a Notre Dame-i Egyetemen. Visszatekintve hosszú tanári pályafutására, ez az idős ember, tekintetében némi huncut mosollyal, ezt a következtetést vonta le: "Mindig panaszkodtam, hogy folyton megzavarnak a munkámban, míg lassacskán rájöttem, hogy ezek a váratlan megszakítások jelentik a valódi munkát".
Nem szeretném elveszíteni a valódi munkámat...
2010. október 3.
A titkok az Úréi
"Anyám apja ács volt. Azon a bizonyos napon éppen ládákat készített azoknak a ruháknak, melyeket gyülekezete akart kínai árvaházaknak küldeni. Hazafelé benyúlt az ingzsebébe, hogy elővegye a szemüvegét, de nem találta. Amikor gondolatban visszapergette, hogy előtte mit tett, rájött, mi történt. A szemüvege észrevétlenül kiesett a zsebéből és belepottyant az egyik ládába, amelyet már beszögelt. Vadonatúj szemüvege úton volt Kínába!
A nagy gazdasági világválság a tetőpontjára hágott és nagyapának hat gyereke volt. Éppen aznap reggel költött húsz dollárt arra a szemüvegre. Már a gondolatától is düh fogta el, hogy újat kell vennie. - Ez nem igazság - mondta Istennek, miközben kétségbeesetten hajtott haza. - Hűségesen áldoztam az időmet és a pénzemet a szolgálatodra, és most ezt kapom.
Hónapokkal később az árvaház igazgatója szabadságon járt az Egyesült Államokban. Minden olyan gyülekezetet meg akart látogatni, amelyek támogatták kínai munkáját, és egy vasárnap nagyapám kis gyülekezében is prédikált Chicagóban. A misszionárius megköszönte az emberek hűséges támogatását. - De mindenek fölött - mondta - köszönetet kell mondanom a szemüvegért, amelyet tavaly küldtetek. Tudjátok, a kommunisták lerombolták az árvaházat, és mindent elpusztítottak, még a szemüvegemet is. Kétségbe voltam esve. Még ha lett is volna pénzem, egyszerűen lehetetlenség lett volna szemüveget szerezni. Nemcsak hogy nem láttam jól, még fejfájás is gyötört minden nap, úgyhogy munkatársaimmal nagyon sokat imádkoztunk szemüvegért. Ekkor érkeztek meg a ládáitok. Amikor munkatársaim levették a ládák tetejét, legfelül egy szemüveget találtak.
A misszionárius elég hosszú szünetet tartott, hogy a hallgatóság felfogja az elhangzottak jelentőségét. Majd még mindig a csoda hatása alatt így folytatta:
- Testvérek, amikor felpróbáltam a szemüveget, olyan volt, mintha recepre adták volna. Meg szeretném köszönni nektek, hogy részesei voltatok a csodának.
Az emberek hallgatták, és örültek a szemüveg csodájának. De a misszionárius biztosan egy másik gyülekezzel keveri össze őket, gondolták. A tengeren túlra küldendő holmik listáján nem szerepelt szemüveg. Ám egy egyszerű ács, aki csendben ült a hátsó sorokban, és akinek az arcán könnyek folytak végig, megértette, hogy az ácsok Ácsa nem mindennapi módon használta őt fel."
(Linda Dillow: Áldások könyve)
A nagy gazdasági világválság a tetőpontjára hágott és nagyapának hat gyereke volt. Éppen aznap reggel költött húsz dollárt arra a szemüvegre. Már a gondolatától is düh fogta el, hogy újat kell vennie. - Ez nem igazság - mondta Istennek, miközben kétségbeesetten hajtott haza. - Hűségesen áldoztam az időmet és a pénzemet a szolgálatodra, és most ezt kapom.
Hónapokkal később az árvaház igazgatója szabadságon járt az Egyesült Államokban. Minden olyan gyülekezetet meg akart látogatni, amelyek támogatták kínai munkáját, és egy vasárnap nagyapám kis gyülekezében is prédikált Chicagóban. A misszionárius megköszönte az emberek hűséges támogatását. - De mindenek fölött - mondta - köszönetet kell mondanom a szemüvegért, amelyet tavaly küldtetek. Tudjátok, a kommunisták lerombolták az árvaházat, és mindent elpusztítottak, még a szemüvegemet is. Kétségbe voltam esve. Még ha lett is volna pénzem, egyszerűen lehetetlenség lett volna szemüveget szerezni. Nemcsak hogy nem láttam jól, még fejfájás is gyötört minden nap, úgyhogy munkatársaimmal nagyon sokat imádkoztunk szemüvegért. Ekkor érkeztek meg a ládáitok. Amikor munkatársaim levették a ládák tetejét, legfelül egy szemüveget találtak.
A misszionárius elég hosszú szünetet tartott, hogy a hallgatóság felfogja az elhangzottak jelentőségét. Majd még mindig a csoda hatása alatt így folytatta:
- Testvérek, amikor felpróbáltam a szemüveget, olyan volt, mintha recepre adták volna. Meg szeretném köszönni nektek, hogy részesei voltatok a csodának.
Az emberek hallgatták, és örültek a szemüveg csodájának. De a misszionárius biztosan egy másik gyülekezzel keveri össze őket, gondolták. A tengeren túlra küldendő holmik listáján nem szerepelt szemüveg. Ám egy egyszerű ács, aki csendben ült a hátsó sorokban, és akinek az arcán könnyek folytak végig, megértette, hogy az ácsok Ácsa nem mindennapi módon használta őt fel."
(Linda Dillow: Áldások könyve)
2010. szeptember 27.
A növekedés nem jár lármával...
tartja egy beuroni felírat. Mostanában látom magamon, hogy minden területen nagyon nagy szükségem van a növekedésre és a fejlődésre. Ezért különösen örültem annak, hogy a ma reggeli csendességemben épp erről beszélt Isten.
No és hogyan tudok növekedni?
1. Megvan bennem a képesség és az önfegyelem ahhoz, hogy lelkileg tápláljam magam.
2. Tudom, hogy nem arra születtem, hogy kiszolgáljanak, és hogy csak mások felé való szolgálattal tudom az Urat szolgálni.
3. Megértem, hogy az érzéseim megbízhatatlanok, így inkább hitben járok és Isten Igéjére támaszkodom. - Most értettem meg, hogy egy lelkipásztor miért írta ki a következőt az íróasztalára: "Bármilyenek is az érzéseim, Isten szeret." - Mennyire igaza van!
4. Felismerem, hogy próbára leszek téve, ezért elkötelezem magam arra, hogy ne az emberi ösztönök, hanem a Szentírás alapelvei szerint élek.
5. Tudom, hogy az igazi megelégedettség egyedül abból származik, ha felismerem és megcselekszem Isten akaratát.
(Bob Gass - Mai ige segített a gondolkozásban)
No és hogyan tudok növekedni?
1. Megvan bennem a képesség és az önfegyelem ahhoz, hogy lelkileg tápláljam magam.
2. Tudom, hogy nem arra születtem, hogy kiszolgáljanak, és hogy csak mások felé való szolgálattal tudom az Urat szolgálni.
3. Megértem, hogy az érzéseim megbízhatatlanok, így inkább hitben járok és Isten Igéjére támaszkodom. - Most értettem meg, hogy egy lelkipásztor miért írta ki a következőt az íróasztalára: "Bármilyenek is az érzéseim, Isten szeret." - Mennyire igaza van!
4. Felismerem, hogy próbára leszek téve, ezért elkötelezem magam arra, hogy ne az emberi ösztönök, hanem a Szentírás alapelvei szerint élek.
5. Tudom, hogy az igazi megelégedettség egyedül abból származik, ha felismerem és megcselekszem Isten akaratát.
(Bob Gass - Mai ige segített a gondolkozásban)
2010. szeptember 15.
A nagy betűs élet
1-es villamos. Lágymányosi híd végállomása. Már csak 3-an szállunk le: egy fiatal srác és egy idősebb férfi, valamint jómagam. A villamosvezető valamiért hátratolat. A fiatal srác hangosat kiált. Az idősebb férfi a villamos alatt.
...
Mentők, tűzoltók néhány perc alatt a helyszínen. A bácsinak mégis ennyi volt az élet.
Vajon hogyan fognak rá emlékezni? Milyen volt az élete? Vajon volt-e lehetősége találkozni Istennel? Boldog volt vajon? Kérdések egymás után.
Belül siratom...
...
Mentők, tűzoltók néhány perc alatt a helyszínen. A bácsinak mégis ennyi volt az élet.
Vajon hogyan fognak rá emlékezni? Milyen volt az élete? Vajon volt-e lehetősége találkozni Istennel? Boldog volt vajon? Kérdések egymás után.
Belül siratom...
2010. augusztus 30.
Ne menjen le a nap a te haragoddal...
hirdeti Kőszeg főterén ez a szobor. Haragot nagyon könnyű gyűjteni: elég néhány keresetlen szó, csípős megjegyzés vagy bántó, hogy az emberben megmaradjanak és mérgezzék. Így teszünk nehézzé kapcsolatokat és így keményedik meg a szívünk.Nehéz kegyelmet gyakorolni: hátunk mögé vetni minden bántó megjegyzést, felemelni azt, aki fájdalmat okozott. Néha figyelem bent a csoportunkat: elég egy feladat, hogy békéntlenség törjön ki vagy néhány keresetlen szó...
Nem akarom elfelejteni, hogy kegyelemből élő ember vagyok. Isten kegyelméből. Mert amikor a kegyelem eltávolodik, gyakran válunk másokkal szemben "kegyetlenné" és kockára teszünk olyan értékes kapcsolatokat, melyeket hosszú ideig építettünk ki.
Nem szeretném, hogy haraggal érjen véget napom...
2010. augusztus 27.
Csodák az aszfaltdzsungelben
Az ablakomban ülő kis szalmalánykát meglátogatta egy katicabogár. Már éppen indultam volna dolgozni, amikor nekem is megmutogatta magát. Mit ne mondjak: igazi meglepetés volt...A katicabogaram bebarangolta a majomkenyérfát, a petúniát. Jól érezte nálunk magát...
Aztán az is megtörtént, hogy a munkahelyemen egy csokor virág fogadott. "Csak úgy, Neked" - mondta a kolléganőm. Napokig csodaszép volt...
2010. augusztus 25.
morzsák
Ha az ember lánya igencsak szorító (szívszorító) helyzetbe kerül, akkor egyrészt megnémul, másrészt csakis ABBA tud kapaszkodni, akinek igencsak jó a terve. Merthogy éltető erőt csakis ez ad.
"... nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem... inkább csitítottam, csendesítettem a lelkem." (Dávid zsoltára)
"Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked." (Ézs.30, 19)
Érdekes ilyen igébe kapaszkodni, amikor hallgat az ég...
"... nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem... inkább csitítottam, csendesítettem a lelkem." (Dávid zsoltára)
"Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked." (Ézs.30, 19)
Érdekes ilyen igébe kapaszkodni, amikor hallgat az ég...
2010. augusztus 16.
25 év
Lehet
25 évet
10 albumot
több mint 50 turnét
több mint 1000 koncertet
egyetlen koncertben összefoglalni?
Lehetetlen, de ízelítőt kaphatunk mindabból, ami az elmúlt 25 évben történt.
2010. szeptember 14.-én a Magyar Continental Singers 25 éves egyszeri és megismételhetetlen jubileumi hangversenye a fővárosi Művészetek Palotájában!
25 év legjobb dalai!
Összefogás olyankor, amikor minden szétesik. Üzenet, amikor már elfogytak a szavak.
Gyere és ünnepelj velünk!
www.continentalsingers.hu
25 évet
10 albumot
több mint 50 turnét
több mint 1000 koncertet
egyetlen koncertben összefoglalni?
Lehetetlen, de ízelítőt kaphatunk mindabból, ami az elmúlt 25 évben történt.
2010. szeptember 14.-én a Magyar Continental Singers 25 éves egyszeri és megismételhetetlen jubileumi hangversenye a fővárosi Művészetek Palotájában!
25 év legjobb dalai!
Összefogás olyankor, amikor minden szétesik. Üzenet, amikor már elfogytak a szavak.
Gyere és ünnepelj velünk!
www.continentalsingers.hu
2010. augusztus 15.
a legmélyebb rétegünkig
"...ahhoz, hogy az igazi csodát meglássam teljesen térdre kell rogyni. Nem megdőlni, meghajolni, hanem mélyen, fejünket lehajtva a legmélyebb rétegünkig leborulni..."
Köszi, Ági
Köszi, Ági
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)