2010. október 4.

Nem szeretem...

ha munka közben valaki megzavar - bevallom töredelmesen. Szeretem, ha hagynak dolgozni, ha hagyják, hogy azt tegyem, amit reggel olyan szépen elterveztem. Annak ellenére, hogy már több, mint egy éve tapasztalom, hogy ez sajnos nem így működik, én azért mindennap megpróbálom tartani magam a napi tervhez. Mármint ahhoz a tervhez, ami az én szememben a jó terv.
...
Aztán elég gyakran kapok kérdéseket, megoldandó feladatokat, amikkel rendszeresen felborulnak ezek a reggeli tervek. Aztán meg szépen elgondolkodom rajta, hogy ember- vagy feladatközpontú vagyok. Sajnos néha fontosabb a feladat, mert azt gondolom, hogy haladni kell. Közben meg elveszítem azt, ami sokkal fontosabb: az az ember, aki biztos benne, hogy segítek, számíthat rám.
...
Jézusra, miközben mérhetetlen feladatok nehezedtek, ideje nagy részét azzal töltötte, hogy segítette az embereket. Ő ezt a példát hagyta rám is - többek között. Az Írás szerint egyik legsűrűbb napja végén, "napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét, ő pedig mindegyikükre rátette a kezét és meggyógyította őket." (Luk. 4:40).

Henry Nouwen írja: "Néhány évvel ezelőtt találkoztam egy idős professzorral a Notre Dame-i Egyetemen. Visszatekintve hosszú tanári pályafutására, ez az idős ember, tekintetében némi huncut mosollyal, ezt a következtetést vonta le: "Mindig panaszkodtam, hogy folyton megzavarnak a munkámban, míg lassacskán rájöttem, hogy ezek a váratlan megszakítások jelentik a valódi munkát".

Nem szeretném elveszíteni a valódi munkámat...

7 megjegyzés:

Veressné Ady Anna írta...

Igy van,kedves Noémi.Gyakran én is küszködtem ezzel.Hányszor felborult a napi programom,mert jöttek és jöttek az emberek az otthonunkba.És jó volt az úgy.Egyik évben a hetvenes évek vége felé naplót vezettem.Az év végén összeszámoltam hány vendég neve szerepel benne akiket valamilyen módon megvendégeltünk az otthonunkban.Reggeli ,ebéd,vacsora vagy éppen szállás.Nem jött,hogy elhiggyem :kilencszázon felül.És már volt 3 gyerekünk.Hihetetlen.DE az biytos,nem az én erőmből futotta.Talán az volt a leggazdagabb év.Sokszor felborult a program,de nem az volt a lényeg.
Azóta sem vezettem pontos naplót arról,hány vendég járt nálunk,de visszatekintve most is azt mondhatom,hogy érdemes az Úrra hagyatkozni.Ő ki tudja pótolni azt,amit más téren elmulasztunk.Köszönöm ezt a bejegyzésedet.

Murray és Adina Clemetson írta...

Jól látom, hogy te vagy? :) Nagyon-nagyon rég nem láttalak, és olyan jól esett rád találni Annuska nénin keresztül, akinek ezúton is köszönöm az 'idézetet'!

Noémi-Ruth írta...

Kedves Adina!

Igen, jól látod, hogy én vagyok :). Én egy kicsit képben vagyok veled kapcsolatban, olvastam rólatok Maresz blogján, és megcsodáltam a kis manót is :) Örülök nektek!
Sok pussz,

Noémi

gota írta...

nagyon jo, amit irtal.

Noémi-Ruth írta...

Köszi, bőven gyakorolhatom ma is :)

Névtelen írta...

Ma is meglátogatlak! Csak hogy gyakorold.. :DD

Noémi-Ruth írta...

És névtelenül fogsz meglátogatni is :D :D :D