2009. december 29.

Igazán nagyon jó...


ha az ember napokig a szobájába rekeszti magát, mert így párhuzamosan is olvashat ilyen értékes könyveket. Mindkettő lenyűgöz, olyan igazságokat fogalmaz meg.
Azt hiszem a társfüggőségről majd külön bejegyzést szánok (A szeretet választható - című könyv alapján). Ahogy az Őszintén Isten előtt könyvet olvasom, éppen az igazi férfiakról szóló fejezetet fejeztem be és volt egy olyan gondolata, hogy az apák milyen nagy hatással vannak a gyerekeikre. Persze az én csodás édesapám jutott eszembe, a nagy, szerető szíve és áldozatkészsége. Karácsonykor, amikor elkísértük a kis faluba, még inkább felértékelődött bennem a jelleme. Ha otthon vagyok és reggel korán kelek, Bibliája már kezében van vagy éppen imádkozik. Nem tudom, hogy a munkája mellett hogy van annyi energiája még készülni arra is, hogy aktuális és élő üzenetet adjon át az őt hallgató embereknek. Ismerem persze a hibáit is, de azokkal együtt látom, hogy mekkora áldása Istennek és boldog vagyok, hogy ő az édesapám és biztosan tudom, hogy nincs olyan nap, hogy imáiban is ne gondolna ránk...

2 megjegyzés:

Betti írta...

Köszönöm a könyvajánlót. Annyi könyv vár elolvasásra, sokszor nem is tudom,melyiket olvasam. De ha bizonyos személyek azt mondják, "ez jó", az segít döntenem.
Nagyon szeretem olvasni a blogod.
Áldott, örömteli, boldog új évet kívánok! Örülök, hogy vagy itt nekünk.

Noémi-Ruth írta...

Drága Betti!

Nagyon köszönöm a kedves soraid, igazán jólesnek. Ma jó párszor elolvastam és elmorzsolgattam néhány könnyet. Köszönöm, hogy sok teendőd között időt szakítasz arra, hogy olvasd ezt az egyszerű blogot.
Tényleg nagyon jó ez a két könyv, csak ajánlani tudom :).

Nálad is mindig nagyszerű élmény böngészni, akár a csemetéidről, akár könyvélményeidről vagy bármiről is írsz. Köszönöm!
Nagyon áldott, boldog új évet kívánok neked is és szeretteidnek.