Egy ilyen kedves kommentre muszáj reagálnom, aztán mivelhogy már napok óta készülök írni, most tényleg tollat ragadok, ja csak billentyűzetet.
Szóval nem akarok nagy magyarázkodásba kezdeni, ámbár talán ha leírnám az elmúlt napokat, amíg nagy hallgatásba burkolóztam, talán könnyebb dolgom lenne. Mindenesetre holnap még van egy vizsgám, amit jóóóóól kellene megírnom (Barnának üzenem, hogy a mai nem lett 100%-os :)), de sikerült), aztán talán fellélegezhetem.
Sok téma forog bennem, pl. genetikai örökségünk, múltunk, jellemből diplomázás, túlélés és persze mindazok a hatások, amik az elmúlt napokban értek. No, meg még mindig szeretnék képeket is mutogatni, de hát még nem sikerült megszereznem az élmény örökítéseket.
Na, dióhéjban így volnék vagy még itt volnék, kedves Márta és mindenki, aki szívesen jár errefelé, aztán remélem, visszatérek és írok még...
3 megjegyzés:
Á, sikerült kiugrasztani a nyuszikát a bokorból...:)
Köszi, Márta, annyi minden történik velem, hogy csak fogom a fejem (azt hiszem, ezért is hallgatok), de igyekszem írni :)))
Jól kiugrasztottál :)))
na azér! :)
Megjegyzés küldése