2013. október 30.

"Ha könnyek völgyén mennek is át...

...források völgyévé változtatják, s áldást hoznak nekik az őszi esők." (Zsolt. 84, 6)

A napokban nagyon sokszor átéltem ennek a zsoltárnak az igazságát. Gondolkodtam, hogy nem írom le, mi is történt az elmúlt napokban, hisz ugye hosszú ideje hallgatok, miért írnék pont erről, de annyira vigasztaló, ahogy Isten átölel, szeret, hogy mégis leírom. 
...
Leírhatatlan volt az örömünk és meghatottságunk, amikor kiderült: kisbabát várunk. Tele voltam reményekkel, álmokkal, mely kb. 2 hete darabokra tört, amikor kiderült, hogy kis Babszemünk Istenhez költözött. Aznap, amikor kórházba kellett mennem, a 103. Zsoltárt olvastam, mely így kezdődik: "Áldjad lelkem az Urat és ne feledd el, mennyi jót tett veled..." Próbáltam csokorba gyűjteni a sok jót, és rábízni magunkat újra és újra arra az Istenre, aki összegyűjti a könnyeinket és számon tartja a hajszálainkat.
Kerestem a szavakat, amikor megtaláltam az alábbi verset. Sokat jelent...

ÜZENET

Miért sirattok?
Hisz Isten arca volt,
mely simogatón,
hívón rám hajolt.

És én mentem…
S most fényözönben élek
És nem vagyok más
Csupán tisztult lélek.

Sziromhullás volt…
Árnyékom lehullt…
A szemetek hát könnybe
miért borult?

Ha emlegettek: köztetek leszek.
Ha imádkoztok: veletek vagyok.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok.
Emlékem így áldás lesz rajtatok.



1 megjegyzés:

Noryta írta...

Sok erőt Nektek! Ez a vers valóban letörli a könnyeket.