2011. december 28.

bontatlan boríték

többszöri nekifutásra sem megy az alvás... ha kinyitom a szemem, ha becsukom: őket látom. látom a mosolyukat, hallom a hangjukat és borzasztóan fáj, hogy soha többé nem fogom hallani: szeretlek, Lányom! számtalanszor megkérdeztem magamtól az elmúlt hetekben, hogy miért, jóllehet, tudom, hogy bontatlan boríték...

valahol mégsem ocsudtam még most sem föl... az ünnep alatt is többször kezembe vettem a telefonom, hogy halljam őket, beszéljek velük. aztán jött a felismerés, hogy már nem fogunk többet.

tudom, tudom, hogy jó helyen vannak, hogyne tudnám... és mégis iszonyúan fáj, hogy elmentek.

... most imádatom legőszintébb kifejezői: a könnyeim...

2 megjegyzés:

iri írta...

Noemi draga , olellek!

Maresz írta...

Nehéz így a karácsony, és minden ünnep... Őszinte részvétem.