2010. április 30.

Tudom, hogy sokan...

kinövik azt, hogy felnézzenek a szüleikre, de én nagyon hálás vagyok értük. Hetek óta készültünk arra, hogy sikerüljön mindhárman egyszerre hazamennünk és felköszöntenünk apát szülinapja alkalmából. Sikerült. A fiúkat tudta, hogy hazamennek, de mikor engem meglátott, meglepődött, hogy nem túrázni vagyok.
Aki ügyes, hamar kitalálhatja, hogy hányadik szülinapját ünnepeltük :).
Sikerült lencsevégre kapnom nagy munka közben, aki ismeri, tudja, milyen jól áll neki, amikor így mosolyog. Igaz, itt majdnem sikerült teljesen eltakarnia az arcát :)).
Kiskertünkben szép tulipán.

6 megjegyzés:

márta írta...

Én úgy hiányoltam már az írásaid.
Isten éltesse Apukádat.

Noémi-Ruth írta...

Köszi, Márta!
Olyan nehéz, amikor szinte egész nap keményen kell a gépen dolgozni, hogy este már nagyon ritkán kapcsolom be a gépet, így elmaradnak az írások, pedig nekem is nagyon hiányzik, hogy nem olvaslak pl. téged rendszeren.
Ki kell találnom valamit...

iri írta...

En is orvendek hogy itt latlak,Kivanok boldog szulinapot 60-ik szulinapja alkalmabol, s Isten eltesse eroben s egeszsegben.
Tudod az en szuleim mar nem elnek de mindegyre peldakent allnak elottem, ugyhogy nem novod ki!

Noémi-Ruth írta...

Köszi, Iri!

66 éves lett édesapám, azért fotóztam így le a kedvenc tortáját.
Valóban sokat tanulhatunk az életükből, jellemükből.

iri írta...

Ugye nem haragszik meg hogy fiatalitottam?

Noémi-Ruth írta...

Dehogy haragszik :)
Nem olvas egyébként, a szüleim nem használnak számítógépet, internetet, mert telefonon tudjuk tartani a kapcsolatot, így nem is tudja, hogy fiatalították :). Majd elmesélem neki.