2013. október 30.

"Ha könnyek völgyén mennek is át...

...források völgyévé változtatják, s áldást hoznak nekik az őszi esők." (Zsolt. 84, 6)

A napokban nagyon sokszor átéltem ennek a zsoltárnak az igazságát. Gondolkodtam, hogy nem írom le, mi is történt az elmúlt napokban, hisz ugye hosszú ideje hallgatok, miért írnék pont erről, de annyira vigasztaló, ahogy Isten átölel, szeret, hogy mégis leírom. 
...
Leírhatatlan volt az örömünk és meghatottságunk, amikor kiderült: kisbabát várunk. Tele voltam reményekkel, álmokkal, mely kb. 2 hete darabokra tört, amikor kiderült, hogy kis Babszemünk Istenhez költözött. Aznap, amikor kórházba kellett mennem, a 103. Zsoltárt olvastam, mely így kezdődik: "Áldjad lelkem az Urat és ne feledd el, mennyi jót tett veled..." Próbáltam csokorba gyűjteni a sok jót, és rábízni magunkat újra és újra arra az Istenre, aki összegyűjti a könnyeinket és számon tartja a hajszálainkat.
Kerestem a szavakat, amikor megtaláltam az alábbi verset. Sokat jelent...

ÜZENET

Miért sirattok?
Hisz Isten arca volt,
mely simogatón,
hívón rám hajolt.

És én mentem…
S most fényözönben élek
És nem vagyok más
Csupán tisztult lélek.

Sziromhullás volt…
Árnyékom lehullt…
A szemetek hát könnybe
miért borult?

Ha emlegettek: köztetek leszek.
Ha imádkoztok: veletek vagyok.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok.
Emlékem így áldás lesz rajtatok.



2013. október 16.

Nem is tudom...

hol kezdjem, hisz az elmúlt hónapokban szótlanságba rekesztettem magam. No, azért bőven történtek az életemben események, talán ezért is nem vetettem "papírra" őket.
Itt van pl. a kedvenc fotóm, amikor kint voltunk májusban Norvégiában. Merthogy nagyon vágytunk arra, hogy zöldben is megláthassuk ezt a csodás országot. Hát, még jobban beleszerettünk :).


Emlékszem, amikor itt jártunk, ahol a fotó készült, olyan volt, mintha egy festmény részeseivé váltunk volna. Csak ültem egy kövön és próbáltam a kép minden egyes pontját a szívembe zárni. Ha behunyom a szemem most is magam előtt látom, valami csodálatos.
Andrásommal meg minden napot ajándékként élünk meg és ez igazán jóóóó...
Hát, most ennyi, túl sok minden zakatol bennem, de csak lassan, módjával írható le...