Nagyon kitartó volt: igazából fogalmam sincs, hányszor kérte meg a kezem :))), de nem adta fel. Elmondása szerint elejétől tudta, hogy engem keresett, rám várt. Aztán tavaly, épp akkor, amikor eldöntötte, hogy utoljára kéri meg a kezem, igent mondtam :))).
Aztán, amikor épp, hogy elkezdtük tervezgetni a menyegzőnket, először anyát, majd apát veszítettük el...
Minden hónap 9.-e és 10.-e nehéz emlékezés. Egyik barátnőm mondta, hogy ezeken a dátumokon muszáj lenne valami jó dolognak is történnie az életünkben. Aztán eljegyzésünk után, ahogy megtaláltuk azt a helyszínt, ahol szerettük volna a menyegzőnket, kiderült, hogy egy dátum lesz tökéletes: június 9-e. Aztán egyre inkább összedolgoztak az események: Isten még azt az imánkat is meghallgatta, hogy nem esett az eső, sőt, még azt is, hogy legyen még zöld, vágott orchidea :)), a nagyobb dolgokat már le sem merem írni, hisz folyamatosan imameghallgatások részesei lehettünk.
Így kezdődött közös életünk:
https://plus.google.com/u/0/photos/111389545521954589926/albums/5770322581812020289
Nagyon hálás vagyok Andrásomért...
