Amikor Izráel fiai átkeltek a Jordánon, emlékeztetőt építettek a kövekből, miszerint Isten hűséges volt addig is hozzájuk, és a jövőben is számíthattak a hűségére.
Ha a fájdalom, szomorúság, keserűség szűrőjén át nézem az elmúlt évet, akkor azt mondhatom, hogy elég sok ért ezekből. Vannak napok, amikor azt látom, hogy feldolgozhatatlan veszteség ért szüleink elvesztésével. Vannak napok, amikor ha a fájdalom szűrőjén át nézem az életem, legszívesebben kiszaladnék a világból - ha tudnám, hol van a vége...
DE: ha azon a szűrőn át nézem az elmúlt évet és az életemet, hogy Isten hűséges, onnantól kezdve nyertes vagyok. Isten hűséges karjában hordoz a veszteségben, fájdalmakban is. Isten az, akinek mondja magát. Sosem csap be. Ő az az Isten, akinek a terve tökéletes. Aki tudja, hogy gyermekeinek mi a legjobb. Ezt tapasztaltuk akkor is, amikor azt láttuk: a kezében tartja a szüleinket is, drágának tartja a halálukat is. Megnyugtató és boldogító.
Óév végén - újév kezdetén igazi vallomásként csendült fel az ének:
"Te adsz és elveszel, te adsz és elveszel, a szívem így felel: hogy áldom szent neved."
