Sosem szeretett előtérben lenni... szerette, ha hattérben, csendben teheti a következő dolgot. Mert azt mindig talált: ha nem itthon, a kertben, ha nem a kertben, akkor egyéb feladatokban...Ha elfáradt, mindig mondta, hogy 10 percet pihen és folytatja. Nem gondolnám, hogy valaha unatkozott...
Nem jelezte, hogy bármilye is fájna. Tudtuk, hogy a gerince fáj, ezt évek óta hordozta, és ha kicsit gyengélkedett, mindig összeszedte magát és ment tovább...
Váratlanul ért múlt hét szerdán a telefonhívás, miszerint anya kómában fekszik a kórházban. Természetesen azonnal autóba ültünk és hazaszáguldottunk. Útközben még némi reményt kaptunk, amikor apa jelezte, hogy kinyitotta a szemét és mondta neki, hogy jövünk. Sajnos már csak mi tudtunk beszélni hozzá, ő nem reagált semmilyen jelzésünkre. Egészségügyis tanulmányaimat előszedve tudtam, hogy noha kómában van, mindent hall, amit mondunk és ha nem is beszéddel, de más formában is reagálhat. Hihetetlen volt látni, hogyan harcol az életéért. Aztán ez a harc egyre gyengébb lett és röpke másfél nap alatt anya hazaköltözött oda, ahol már nincs harc, szenvedés, fájdalom.
Sokkolóan hatott ránk. Úgy jöttünk haza, hogy anya rendbejön. Szerettünk volna még enni a finom bélesből, sütijeiből, az ő különleges ételeiből. Szerettük volna, ha még látja, hogyan alakul az életünk, ha van, ki drukkol nekünk...
...
Isten az ő imáját hallgatta meg. Sokszor mondta, hogyha mennie kell, arra vágyik, hogy Isten hamar vegye magához, ne kelljen hosszú ideig ápolnunk.
Aztán meg Jona imáját, aki azt kérte Istentől, hogy az történjen, ami anyának a legjobb és csak aztán az, ami nekünk lenne jó. Isten úgy döntött, hogy magához viszi, olyan gyorsan, hogy mindannyiunkat lesúlytott a hír.
DE: azóta is tapasztaljuk annak az Istennek a vígasztalását, szeretetetét, aki az árvák és özvegyek atyja.
Nagyon vágytam arra, hogy Isten vígasztaljon úgy, ahogy csak Ő tud, és tette/teszi. A 84. zsoltár már régóta kedvenc zsoltáram, de tegnap még kedvesebbé vált, Isten válaszát tartalmazza a számomra.
Hálásak vagyunk a rokonainkért, a szatmári gyülekezetért, hogy szeretettel, törődéssel álltak/állnak mellénk, és velünk sírtak gyászunkban, fájdalmunkban és Isten vígasztalását közvetítették felénk.
Hálásak vagyunk a keresztúri gyülekezetért! Köszönjük, hogy imaláncot alkotva hordoztatok bennünket.
Hálásak vagyunk, kedves barátaink, hogy mellettünk vagytok, számíthatunk rátok.
Hálásak vagyunk, hogy csodás édesanyánk volt, Isten ajándéka volt számunkra...
