Való igaz, hogy szótlanságba rekesztettem magam, tudniillik, ha végre hazaérek, igazán örülök, hogy egy kis csend és nyugalom vesz körül. Épp, hogy a legfontosabbakra jut idő. Nagyon hiányzik az olvasás pl. és természetesen úgy próbálom kicsit kárpótolni a hiányát, hogy úton-útfélen, ha csak 1 percet kell is várakozni, máris olvasok, természetesen tömegközlekedés, átszállás értendő ez alatt. Philip Yancey: Kerülő utak a boldogsághoz van terítéken. Totál magával ragad. Olyan emberekről ír, akik igen nagy hatással voltak az életére, pl. Henry Nouwen, Paul Brand, Dosztojevszkij, stb. Olvasva a róluk szóló szemelvényeket, a gyengeségeik is előkerülnek. Néha az ember hajlamos arra, hogy olyan embereket, akiket könyvekből vagy nem teljesen életközelből lát, nagyobbnak, nemesebbnek lássa, mint azokat, akiknek a gyengeségeivel is szembesül nap, mint nap.
Igazán hálás vagyok, hogy megszépíti a napi utazásaimat. Mint ahogy azért is, hogy van Valaki, aki soha nem mond le rólam, akinek kezében vannak a mindennapjaim, az életem. Mostanában, igazán, csak Ő áll mellettem...
