Az alábbi bejegyzésben levő vershez nem írtam semmit, rábízva az olvasóra a továbbgondolást. Néhány gondolat azért itt mocorog bennem, amit szeretnék megosztani.
...
Lassan egy éve, hogy meghaltak a szüleink. Egyik főoka volt, hogy elnémultam a blogírásban, hisz ki az, aki épp arra lenne kíváncsi, hogy dolgozom fel ezt a hihetetlen veszteséget. Hallgattam Tapolyai Emőkét, olvastam könyveket és sokszor engedtem, hogy Isten gyógyítsa a szívem. Pl. egy tavaszi napon, amikor azt ígérte, hogy "gyászfátyol helyett illatos olajat ad, a csüggedés helyett öröméneket".
És valóban azt adott: kaptam egy csodálatos társat Andrásban. Egyre jobban felfedezem, mennyire hasonlít drága édesapámra, akinek akkora szíve volt. Nagyon jólesnek a "rózsái", amit nap mint nap ad nekem és jó megélni együtt a naponkénti csodákat... Mert azt valahol mindig találunk...
...
Rájöttem, hogy nagyon-nagyon fontos számomra, hogy őrizzem a szüleimmel kapcsolatos emlékeket. Szinte nincs olyan nap, hogy ne nézzek meg egy-egy fotót róluk. Félek, hogy egyszercsak nem fogom tudni felidézni az arcvonásaikat, hogy megkopik a kép... Nemrég otthon voltunk, Bandi bátyáékat is meglátogattuk, apa testvérét. Figyeltük minden mozdulatát, annyi minden volt, ami apára emlékeztetett: mozgások, mosoly... Aztán felfedeztem, hogy vannak ám olyan vonásaink mindhármunknak, tulajdonságaink, amiket szüleinktől kaptunk. Jó így látni a testvéreimet is. Vannak gyengeségeink persze, de hihetetlen rácsodálkozni azokra a tulajdonságainkra egymásban, amit a szüleinktől örököltünk. Micsoda örökséget kaptunk.
Ilyesféle gondolatok mocorognak bennem emlékezve két csodálatos emberre...
Draga Noemi!Orvendek minden szonak amit irsz s az ajandekba kapott parodnak,de tudod jo elengedni a halottakat.A viszontlatasig.Jo megemlekezni roluk, s halat adni Istennek, hogy nekunk ajandekozta oket,de nem ragaszkodni.Ezt batran mondhatom mert en is koran elvesztettem edesnyam?(16 eves voltam)s emlekszem szinte betegesen ragasztottam ahhoz , hogy mindennap felidezzek valamit,mert valossaggal lekiismaret furdalast ereztem, ha nem gyotrom magam emlekevek, s ha a fajdalom nem eleg eros bennem.Gondolom, hogy te nem igy eled ezt meg, en annak idejen nem ismertem Istent, de meg igy is csak o adott ra erot , hogy kesobb, apukamat , majd fiatal ocsemet is eltemessem.
VálaszTörlésKivanom , hogy Isten teljesen begyogyitsa sebed.
Kedves Iri!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm kedves soraidat! Nekem az a nehéz ebben az egészben, hogy noha elengedtem a szüleimet, és tudom, hogy Istennél vannak, a veszteség, a gyász nekünk, Isten gyermekeinek sem könnyű. Nem szeretném a homokba dugni a fejem, inkább szeretném jól feldolgozni a veszteséget, és közben meglátni ebben is Isten csodáit. Ma egyáltalán nem ad időt a világ a feldolgozásra, régen ezt tiszteletben tartották, hogy van gyász időszak, én pedig nem szeretnék és nem is tudok beállni a sorba.
És jó megélni, hogy Istenre számíthatok :)
Igen csakis O az ki erot ad mindenhez!
VálaszTörlésKedves Noémi!
VálaszTörlésEgészen véletlenül találtam rá a blog oldaladra, ami azért is érdekes, mert - bár nagyon-nagyon messziről - mi ismerjük egymást.
De nem is ez a lényeg.
Én nem vagyok a - szó hétköznapi értelmében - hívő ember. De a veled történtek, illetve az, ahogy ezt ilyen erővel és hittel éled meg, dolgozod fel, számomra azt jelenti, tényleg van aki segít nekünk.
Köszönöm, hogy megosztod a gondolataidat,sok erőt,kitartást és boldogságot kívánok.
D.
Kedves D!
VálaszTörlésNagyon köszönöm, amit írtál és nagyon örülnék, ha felfednéd kiléted, még ha nagyon-nagyon messziről is ismerjük egymást :)
Szép vasárnapot!
Noémi