A blogcsönd nálam általában azt jelenti, hogy elutaztam vagy vendégeim vannak, vagy túlságosan zajlanak körülöttem dolgok, vagy éppen bennem dolgok. Nos, most minden ötvözve lett: itt van apa, zajlanak az események, látogatások, nagy-nagy beszélgetések és agyalok a megválaszolatlan kérdéseimen, amik gyűlnek ám rendesen. Jelentkezhet az, aki szívesen átvállal néhányat megválaszolásra. Na, jó, nem passzolom. Az enyémek.
Megdöbbentett a tegnapi tanításból két gondolat: sokszor az Istennel való kapcsolatunkban így gondolkodunk:
- a kis dolgokat megtartjuk magunknak
- a nagy dolgokat meg félünk Istenre bízni
Na, hát sokmindennel így vagyok. Van, hogy azt gondolom: elboldogulok. És van, hogy annyira félelmetesek a perspektívák, hogy félek. Pedig Isten soha, de soha nem csapott be. De mi van, ha olyat kér tőlem, amitől félek, hogy azt kéri tőlem?
"...békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." (Jer. 29,11)
VálaszTörlésa címből bemasolva.
Ha biztos vagy afelol hogy azt keri,nem szabadulhatsz.Szabadult-e valamelyik bibliai hos?Megszabadult Jonas?Illes? Mozes? es sorolhatnam ,hisz te is ismered nagyon jol.Majd elmeselek a blogomon olyan dolgokat amit nagyon feltem megtenni de Isten kerte....s meg kellett tennem.
VálaszTörlésNévtelen azaz B. :))! Köszönöm az emlékeztetést.
VálaszTörlésIri, kíváncsian várom az írásokat :)).
Ha az Úr kér tőlünk valamit, erőt is ad, hogy oda tudjuk adni. Bizzál benne, hogy Ő a javadat akarja.
VálaszTörlés