Nem szívesen...

dicsekszem a gyengeségeimmel, inkább változni szeretnék ezekből. Amikor munkahelyet váltottam és szakmai programmunkatárs lettem az uniós pályázatokon, keresni kezdtem a lehetőségeimet, hogy miként tudom majd kompenzálni a munkámat. Merthogy ugyebár személyiségemből fakadóan nem éppen adminisztratív munkára teremtettem. Csakhogy valahol kicsit elfeledkeztem arról, hogy most ez a munkám és egyik vizsga döbbentett rá arra, hogy ne félszívvel tegyem a munkahelyi teendőimet, hanem igazán és teljesen. Még akkor is, ha nem emberi kapcsolatokról szól, gyermekkönnyek letörléséről, hanem száraz papírokról. Odagondolhatnám persze a pályázókat is, hogy vajon hogy is nézhetnek ki, milyen álmaik vannak, miért is vetemedtek vajon arra, hogy ekkora nagy fába vágják a fejszéjüket. De kedvesebb számomra József története, aki megjárta a maga mélységeit börtönben, megalázottan, családjától eltávolítva, mégis az Írás azt írja, hogy "de az Úr Józseffel volt és szerencséssé tette, amihez hozzáfogott". Ez éltet.