Kígyó és kenyér

Lassacskán két éve lesz, hogy keresem a helyem. Na, ez nem jelenti azt, hogy a jelenlegi helyemet ne tekinteném annak, csakhogy jó ideje bennem van a továbblépés feszültsége. Régóta imádkozom azért, hogy megértsem Istent és engedjem, hogy az Ő terve valósuljon meg. Egyre inkább kikristályosodik a hallgatásának oka, a helybentoporgás miértje. És azt is látom, hogy mekkora ajándéka az elmúlt két év. Mennyi minden változott bennem!
Jézus arra kéri az övéit, hogy bátran kérjenek, nem is akárhogy, hanem kitartóan (Luk.11,5-13). Példájában egy igencsak rámenős barát szerepel, aki nem hagyja békén a szomszédját, hogy adjon kenyeret. Nem nyugszik addig, míg nem kap. Aztán meg a szülői szeretetre hivatkozik, arra, hogy édesapáink is úgy állnak hozzánk, hogyha kérünk. De ott van az a nagy dilemma a kígyó és a kenyér közt, mert mi van akkor, ha azt gondoljuk, hogy a kígyó vagy a skorpió jó nekünk és azért imádkozunk? A mi mennyei Apukánk van annyira kegyelmes, hogy ekkor is kenyeret ad...

Ma megkaptam...

a papírt, hogy márciustól a Gyermekklinika alkalmazásában vagyok, ha elfogadom. Meglepett ám rendesen, hogy nem hivatkoztak arra, hogy túlképzett vagyok, mert folyton ezt vágják a fejemhez. Két hét gondolkodási időm van. Jónéhány döntést meg kell hoznom, ami radikálisan megváltoztatja az életemet. Nem egyszerű hit-lépést kell most megtennem, szeretném Istennel meglépni.
"...te tartod kezedben sorsomat."

Tele van...

az osztály mindenféle apróságokkal. A legnagyobb gyerekem mindössze 8 éves. Azt gondoltam, mikor átvettem az osztályt, hogy na, ő biztos aludni fog, erre 5 percenként jött mindenféle panaszkodással, így kénytelen voltam már bekeményíteni és az ágyába parancsolni. Szót is fogadott, aztán már alszik is, azelőtt meg csak azt hajtogatta, hogy neki aztán az az egy nem fog menni. Az egyik apróság meg azzal fogadott osztályátadáskor, hogy maradjunk csöndben, mert így nem hallja meg, mikor csöngetnek a szülei az ajtón. Hát, megkaptuk rendesen.
Szép kis izgalmas éjszakám van egyébként, az előbb valami pónilovacskákat szedegettem össze, amiket lelkes manók az ágyukból menesztettek, lesz ám itt hadd el hadd. És úgye ezután jön a java, amikor hajnalban majd ébresztenem kell őket. Erre tudom a legnehezebben rávenni magam, és minden lelkierőmet össze kell szednem a csöppségek ébresztéséhez, de sajna muszáj.
Lassan meg közeledik az a bizonyos holtpont, amikor elkezdem nagyon várni azt, hogy az óra 5:45-t mutasson és elregélhessem egy mozgalmas éjszaka történéseit...

u.i. egy gyereket sem ébresztettem: vagy maguktól ébredtek, vagy egymást ébresztették :)) ezután mindig előre leírom, hogy ébresztenem kell őket, hátha megúszom :)
- az egyik nagyon kereste az anyukáját, aki az anyaszállón aludt, megmutattam neki az ablakból, hogy hol alszik az anyukája és kértem, hogy hagyjuk aludni. Amikor visszavittem a szobába és kértem, hogy ő is aludjon még, kedvesen megkérdezte, hogy: "te is alszol?" "nem, én nem, vigyázni fogok rád, jó lesz?" "igen" (nagy megkönnyebbülés belül, hogy nincs üvöltés anyuka után és még rám is meri bízni magát :)))
- osztályátadás után a pótanyám (jobb szót nem találok rá, mert állandóan meglep valami finomsággal azzal a címszóval, hogy anyukám nagyon messze van és legalább ő hadd...) a kezembe nyomott valami süteményfélét. Csak itthon láttam, hogy nem is akármit. Keksztekercset. Komolyan nem értem, hogy Isten hogy-hogy ad ennyi ajándékot az életemben. Totál nem érdemlem meg. Ha jól tudom, ezt hívják kegyelemnek...

A mai napra...

végre sikerült összehangolnunk egy találkozást Edina barátnőmmel. Nem volt egyszerű ám: egy 4 gyermekes anyuka és egy rendszertelenül dolgozó nővérke mindennapjai igencsak zsúfoltak. De végre sikerült. Nagyon szeretem őket, csodálatos látni az életüket. Szívem csücske az is, hogy iker lányaik is vannak, akikkel ráadásul majdnem egy napon ünnepeljük a születésnapunkat :))). Na, de délelőtt nem voltak otthon a gyerekek: a nagylány iskolában volt, az ikrek oviban és a kicsit meg elvitte a nagymama, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Belegondolva viszont az az érzésem, hogy igencsak szomorúan emlegethették, hogy nem találkozhattunk. Na, de legközelebb úgy megyek, hogy gyerekzsivajjal legyen tele a ház :))).
Jó dolog olyan anyukával időt tölteni, aki "nevetve néz a holnap elé"... Megfényesedtem tőle :)))

Könyvajánló

Még soha nem vettem a bátorságot, hogy könyvet ajánljak, de éppen ideje elkezdeni. Ime, amit most ajánlok.
Tudom, hogy megdöbbentő a címe. Amikor először elolvastam, azon gondolkodtam, hogy lehet-e ilyen. De vannak olyan élethelyzetek, amikor talán magunknak sem valljuk be, de csalódást élünk át. És éppen Isten felé. Lehet, hogy lesznek közületek olyanok, akik eretneknek mondanak, de vállalom. Éltem és élek át olyan élethelyzeteket, amikor igenis csalódott vagyok. De mint ahogy Jób is ezt tette, szeretem kimondani ezeket Istennek. Nem mindig megy azonnal. Előfordul, hogy hónapok telnek el, mire el merem Neki mondani. Általában nem szoktam meglepni. Már rég várta, hogy megtegyem, mert tudta, hogyha végre kisírom magam és engedem, hogy megvigasztaljon, minden új perspektívát kap. Ami Tőle jön.
Nos, ha kezetekbe veszítek, akkor Isten szívébe láthattok, mérhetetlen és felfoghatatlan szeretetet látva. Egy olyan Istent, aki vágyakozik teremtményei viszontszeretetére, szabadon és ajándékként...

Elébe menni Istennek

Nagyon szeretek énekelni. Egyik barátnőm szerint pacsirta vagyok :)) Sokszor utánajártam, hogyan is született egy-egy ének. Általában mindegyik egy-egy emberi sorsot rejt vagy éppen egy olyan szituációt, amivel Istenhez szaladt... és megszületett benne egy dal. Egy dal, amely megszólaltatott örömet, kiöntött fájdalmat és megbékélt Isten ölében.
Isten minden alkalommal szeretettel vár. Van, amikor ünneplőbe öltözik a szívünk és úgy tudunk énekelni, és van, hogy egy sóhaj. Van, hogy Isten elébe szaladunk, és van, hogy Neki kell utánunk jönnie, mert nagyon elkóborolnánk.
Ma nagyon sokat jelentett a dicsőités. Éreztem, hogy Isten ott van...

"Semmim sem volt nekem,
amíg nem jöttél Istenem.
Most megvan végre mindenem,
mert gazdaggá tett a kegyelem.

Mert kegyelmedből nekem adtad magad
Most szemtől-szembe láthatlak
Mert kegyelmedből lettem gyermeked
A kegyelmed köszönöm neked."

"De az Úrnál van az én ügyem..."

Évek óta egyik kedvenc igeversem ez az ézsaiási ige (Ézs.49,4b). Sokszor bebizonyosodott már számomra, hogy valóban a legjobb dolog, ha Istennek adjuk a dolgainkat. Mostanában egyre jobban kikristályosodik, hogy az elmúlt időszakban, mi miért is történt az életemben. Pl. totál nem értettem, hogy miért is nem maradhattam a Csecsemő osztályon, aztán most meg látom, hogy Isten éppen így akart megóvni, hogy a Légutira kerültem. Nem beszélve arról, hogy labor szempontjából itt sokkal több mindent végzek és ha minden igaz, nemsokára ebből jól profitálok.
A héten kb. választási lehetőségek elé állították azokat, akiket nem vesz át a Klinika. Nagyon megviselt látva, hogy nagyon drága kolléganőimnek, akik csodásan bánnak a gyerekekkel és igazi értékek, el kell menniük. Nem tudtam mást tenni, mint Isten gondjaira bízni őket.

Sokszor embereknek öntjük ki a szívünket és csak nagy sokára megyünk Istenhez. Közben Ő meg alig várja, hogy végre elmondjuk Neki. Egy középkori ismeretlen szerző (akkor ez teljesen elfogadott volt), írta "A tudatlanság felhője" című írást. A következőket tanácsolja: "A szeretet alázatos moccanásával emeld föl szívedet Istenhez; és Istent értem, nem pedig bármilyen javát. Ügyelj erre, és kietlen legyen számodra minden gondolat, melynek tárgya nem ő maga. Felejtsd el minden teremtményét és azok munkáit, és se gondolatod, se pedig vágyad ne nyúljon ki feléjük..."

Petra

A tegnap valamiért átmentem az Intenzívre és természetesen útba esett a volt Csecsemő osztály, ahol mindössze két gyerek van mostmár: Petra és egy kisbaba. Azt hiszem, az összes Csecsemő osztályos dolgozó nevében kijelenthetem, hogy Petra a mi lányunk. Néhány hónaposként került hozzánk, és mára már betöltötte a 3. életévét is. Nagyon szeretjük. Igazi kincsként tartjuk számon. Sokszor okozott fejtörést és rengetegszer álltunk kétségbeesetten az ágya mellett, de hála Istennek él és nagyon sok örömet okoz nekünk. Sokan, akik már rég nincsenek a kórházban, még mindig visszajönnek, meglátogatni őt és elhalmozni minden jóval. Amikor elkezdődött a kórház leépítése, egyből felmerült a kérdés, hogy mi lesz vele, hisz itt van az otthona. Többféle variáció felmerült, aztán a héten tudtam meg, hogy a volt főorvosnőnk magához veszi és gondoskodni fog róla. Nagyon meghatott, amikor ma személyesen mesélte el, hogy hogyan valósítja meg az ápolását és a nevelését. Annyira a szívén viseli a sorsát, hogy újra meglátogat egy izráeli professzort konzultálás céljából.
Az ilyen emberek fényesítik meg ezt a világot. Hálás vagyok nagyon értük!

Tiszta izgatott...

vagyok, mert mindjárt megyünk Darinnal Ilushoz. Az ilyen esték mindig nagyon-nagy derűt, jókedvet tartogatnak. Úgy tervezzük, hogy nagyot beszélgetünk, aztán meg Büszkeség és balítéletet nézünk, persze a több részes verziót. Ha már lúd, akkor legyen kövér :))) Viszem ám a pizsamámat is, mert Ilus még arra is tekintettel volt, hogy holnap hajnalban kelnem kell, és mivel 10 percre lakik a kórháztól, így ott is alszom és reggel csak 5-kor kell majd kelnem. Micsoda örömök!
Érdekes, mert úgy érzem, hogy olyan az életünk, hogy sok-sok állomásból áll. Bizonyos szakaszokon ajándékba kapunk embereket (mint anno 5 éve Ilust), aztán meg tovább kell mennünk. Vannak, akiket mi hagyunk hátra nagy-nagy fájdalommal, van, amikor nekünk kell elengednünk értékes barátságokat, kapcsolatokat. És ha nehéz is, de így van jól...

Rendszeresen...

megkérdezzük az osztályon megforduló gyerekeket, hogy milyen foglalkozást szeretnének választani, ha majd nagyok lesznek. Korosztálytól függően elhangzik, hogy mozdonyvezető, űrhajós, orvos, anyuka és hasonlók. Igaz, az is feltevődik kérdésként az iskoláskorúaknak, hogy milyen osztályzatuk van matematikából. Van, akinek ez ideális kérdés, van, aki meg szabadkozni kezd, hogy számára ez a legnehezebb tantárgy.
Egyszer egy tanító néni kérdezte meg az osztályát, hogy ki mi szeretne lenni. Ott is elhangzott mindenféle verzió, álmoktól és vágyaktól függően, ám az egyik kislány a következőt válaszolta:
- Áldás.

Jómagam is ez szeretnék lenni. Se több, se kevesebb...

Lassan...

kipróbálom magam az összes lehetséges verzióban a kórházban. Most éppen a sürgősségi betegfogadóban várom a betegeket. Végülis szeretem a kihívásokat. Remélem, nemcsak én állítom ezt magamról, hanem szembetünő az életemben.
Azon gondolkodtam egyébként, hogy nagy kihívások az emberi kapcsolatok. Jó lenne, ha nekünk is lenne olyan valami, mint a növényeknek, az a bizonyos elválasztó réteg, és olyan szépen, szabadon elengedni a múltat és várni a jövőt. Közben meg megélni a jelent. Mert a jelen is tele s tele van igazi meglepetésekkel és kihívásokkal. Mint a mai nap is.
... és mindazt ami velünk történik, Isten tenyerén élhetjük meg. Még mindig a legjobb helyen. Otthon.

Egy istentisztelet margójára

Talán valakinek unalmas lesz elolvasni a mai napi tanításról a jegyzetemet, de azért reménykedem, hogy lesznek olyanok is, akikhez szólni fog. Számomra nagyon sokat jelent. Egy folyamaton megy át most az életem és nem akarok egyetlen alkalmat sem elszalasztani, amikor Isten taníthat. Élvezem, ahogy minden nap mutat valami újat, ahogy erős a gyengeségeimben, ahogy biztosít arról, hogy olyan szíve van, hogy a szeme fényének tart. És mindezt a legkomolyabban mondja. Nem tehetek mást, csak engedni, hogy szeressen...
Az Apostolok Cselekedeteivel foglalkozunk már hónapok óta, és ma a 14: 21-28 versek következtek. Bocsánat, ha nem teljes egész a jegyzetem, elég szubjektív élmény volt nekem a mai tanítás.

Pál és Barnabás nem térnek el az elhívásuktól. Továbbra is hírdetik az evangéliumot, sőt visszamennek azokhoz, akiket tanítvánnyá tettek az elmúlt hónapokban. Bátorításuk:
- maradjanak meg a hitben
- "sok nyomorúságon át kell bemenniük Isten országába" - elkerülhetetlen
Nehéz hallani és még nehezebb átmenni rajta. Isten nem büntet minket. Mekkora lehet Isten szíve felénk? Ha valami nekem fáj, az Neki is fáj. A legnagyobb büntetés az Ő részéről az, amikor a saját vágyainknak szolgáltat ki. "oké, csinálj, amit akarsz!"
Nem kell az energiámat felesleges aggodalmakra pocsékolnom, pl. hogy mi lesz, ha jön a nehézség. Elkerülhetetlen a nehézség. Jönni fog.
Miért? "Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne magunknak..." (2Kor. 4:7-18)
Isten az, aki végigsegít a nehézségeken. Mindez tiértetek van. "Gyermekem, te tényleg azt gondoltad, hogy nem foglalkozom azzal, hogy nehézségeken mész át?" "Ha tényleg olyan szorosan követed Mesteredet, akkor hol vannak a sebei?" "Ki vagyok én, aki követem Jézust, és azt gondolom, hogy nem kell szenvednem, nem akarok kellemetlenséget?"
Isten erejének hatalmas voltát akarja belénk helyezni. "Gyermekem, te tényleg azt hitted, hogy csak erről van szó?" 2Kor. 4,18: "A mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk..." - aminek nem látjuk a végét, még benne vagyunk, és Isten mindezt pillanatnyinak mondja. "Értem mész át ezeken"- mondja.
1Pét. 1:6-7; 1Kor. 10:13
Az élet nehéz, de nem értelmetlenül szenvedünk. "Ez jó nektek! Hidd el Nekem, hogy én ezeken végigsegítelek" - mondja Isten.

"Én alkottam őt...

ezért mindenkitől különbözik.
Egyedülálló.
Szeretettel formáltam őt az édesanyja méhében.
Örömömet leltem az ő megalkotásában.
Szeretek visszaemlékezni
Azokra a napokra, amikor megalkottam őt. (Zsolt. 139:13-16)

Gyönyörűnek látom...
Szeretem a mosolyát,
Szeretem azt, hogy olyan, amilyen.
Szeretem hallani a kacagását, és szeretem azt is, amikor néha butaságot mond vagy tesz. (Zsolt.139:17)
Csak ő olyan, mint ő, és senki más...
én alkottam pont ilyennek.
Szépnek alkottam, de nem gyönyörűnek,
Mert ismerem a szívét, és tudom, hogy hiú lenne...
Az a vágyam, hogy kutassa át a saját szívét, és tanulja meg, hogy Én vagyok az,
Aki benne lakozom, és gyönyörűvé teszem őt
És hogy én vagyok az, aki barátokat adok neki. (1Pét. 3:3-5)
Úgy alkottam meg őt, hogy szüksége legyen Rám.
Kicsit magányosabbá formáltam, mint szeretné...
Pusztán azért, mert arra vágyom, hogy rám támaszkodjon, és hozzám fusson.

Ismerem a szívét is.
Tudom, hogy ha nem ilyennek alkottam volna meg, akkor a saját kis útját járná, és elfeledkezne Rólam,
A Teremtőjéről (Zsolt. 62:6-9)
Sok jó és örömet szerző dolgot adtam neki,
Pusztán, mert szeretem. (Zsolt. 84:12, Róm. 8:32)
Láttam a megtört szívét,
És a könnyeket, amiket magányában sírt.
Ott voltam vele és az én szívem is összetört. (Zsolt. 56:9)
Sokszor láttam bukdácsolását, és azt is, amikor elesett - csak azért, mert nem akarta megfogni a kezemet.
Oly sok leckét nehezen tanult meg,
Mert nem akart az Én hangomra figyelni (Ézs. 53:6)
Sokszor kellett szomorú szívvel végignéznem amint egyedül vág neki a saját kis útjának,
És kivárnom, hogy szomorú és megtört szívvel visszatérjen karjaimba. (Zsolt. 34:19)

Most pedig ismét az Enyém.
Én alkottam, majd drága árat fizettem érte,
Mert szeretem. (Rm. 5:8)
Kicsit át kellett formálnom őt, át kellett alakítanom,
Megújítottam azért, hogy mindazzá válhasson, amit Én szántam neki.
Mindez sem neki, sem Nekem nem volt könnyű. (Jer. 29:11)
Szeretném, ha Hozzám hasonlatossá válna.
Azért tűztem ki ezt a nagy célt a számára, mert
Szeretem.
(2Kor. 2:14, Róm. 8:29)"

Igencsak

furdal a kíváncsiság, hogy ki lehet az, aki reggel 6 órakor itt járt. Meglepett ám rendesen. Lehet kérni olyat a kedves olvasóimtól, hogy elárulnák a kilétüket? Talán butaság vagy mittomén, hisz azt nem kérdezem meg, hogy kik olvassák el a publikált cikkeimet, de na, ha lehetséges fedjétek fel a kiléteteket :))) Nagyon-nagyon megtisztelnétek és örülnék neki.
Köszönöm!

Apró örömök

- egy hosszú, nehéz hét után egy kis csönd az osztályon
- engedélyt kaptunk nagyobb gyógyszerkeret felhasználáshoz!!! Mekkora csoda!
- ismét tele van bimbóval a téli jázmin :)), lesem a gyönyörű, sárga virágok bomlását
- Isten már akkor szabadulási útat készít, amikor azt gondolom, hogy a helyzetem megoldhatatlan
- egy csoda részese vagyok
- most világgá kürtölnék valamit, de mindent a maga idejében :)))

Jó az Úr!

Nem írogattam...

... mostanában a kedves gyerkőcökről akik a héten megfényesítették a napjaimat. Pedig vannak ám bőven. Egész picik is mostmár és a megszokott korosztály. Voltak ám kemény harcok visszatérő fiúcskákkal, akik nagyon rafináltan tudnak a háttérben felforgatni egy csendes kórtermet, aztán meg bűnbánó könnyeket potyogtatni, szóval igazán nem unatkozunk délutánonként.
Egyik este volt egy nagyon megható esemény. Egyik anyuka meghallotta a beszélgetésünket a gyógyszerhiányra vonatkozóan (már nem kérhetünk, mert elhasználtuk a keretet, nagyon durva, de sajna ez a helyzet), este elment a gyógyszertárba és bevásárolt. Amikor a kezembe adta, majdnem elsírtam magam...
Ma is vannak angyalok...

S. C. Chapmannek van egy gyönyörű dala, amit sajna nem találtam meg a Youtube-on, pedig most nagyon szerettem volna elküldeni nektek. A szövegét azért berakom, bocsánat, hogy nem fordítom le. Ne felejtsétek el, hogy bármi ér Isten tud róla.

"I can see the tears filling Your eyes

And I know where they're coming from

They're coming from a heart that's broken in two

By what you don't see

The person in the mirror

Doesn't look like the magazine

Oh, but when I look at you it's clear to me that...

I can see the fingerprints of God

When I look at you

I can see the fingerprints of God

And I know it's true

You're a masterpiece

That all creation quietly applauds

And you're covered with the fingerprints of God

Never has there been and never again

Will there be another you

Fashioned by God's hand

And perfectly planned

To be just who you are

And what He's been creating

Since the first beat of your heart

Is a living breathing priceless work of art and...

Just look at you

You're a wonder in the making

Oh, and God's not through, no

In fact, He's just getting started and ..."

Gergő jóvoltából megvan így is a dal.
Köszönöm szépen!

Mindenek ellenére való hit

Tudom, hogy már írtam, de még mindig nagyon szeretem József történetét. Mindig is csodáltam a jellemét, ahogy mindenek ellenére bízott Istenben. Az életéről olvasva úgy tűnik, hogy a körülmények és más emberek alakították az életét. Ő mindenek ellenére mégis hitt Istennek. Bízott Benne. Nem voltak istenélményei (legalábbis az Írás hallgat erről), mint pl. Ábrahámnak vagy Jákóbnak, mégis azt gondolom, hogy tudatában volt annak, hogy Isten nem felejtette el. Minden lehetetlen helyzetben ragaszkodott Istenhez. És Isten megáldotta, bármihez is fogott. Végig vele volt. Hitte azt, hogy Isten terve az ő életére nézve is jó. Tudta, hogy az az Isten, akibe kapaszkodik, nem fog csalódást okozni. És nem okozott. Mindazt, ami vele történt, a javára fordította. Istennel élve meg a nehéz éveket bátran kijelenthette: "ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt."
Istennek jó terve van az életemmel. Most nem értem ezt a tervet, de ragaszkodom a terv megírójához...

Mostanában

úgy érzem, hogy visszaéltek a nyitottságommal, az őszinte szeretetemmel, a naivitásommal. Fájdalmat okoztak. Sokat tépelődtem azon, hogy vajon miért is történt ez. Isten vajon miért engedte meg. Megkímélhetett volna. Annyiszor megtette már. Most nem. Hagyta, hogy átéljem ezt. Sokmindenre rádöbbentem. Pl. arra, hogy vannak olyan vágyaink, amiket a Sátán nagyon jól fel tud használni Isten ellen. Mint ahogy anno a kertben. "Valóban azt mondta Isten? " "Még mindig megbízol benne?" "Nem kímélt meg, nem őrzött meg a sebektől, még mindig hiszed, hogy a kezében tart?"
Isten ezzel szemben a pusztába vezet (Hós. 2,16) és a lelkemre beszél: "Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van: nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön." (Ézs.43,18-19)

Aki mindent felépít

Vasárnap Ruth barátnőmet látogattam meg Bodrogon. Ő a Menedék Alapítvány "A bölcsesség kezdete" nevű iskolájában tanít. Két éve majdnem én is, úgyanis a biosz államvizsgám után meghívást kaptam ebbe az iskolába, de sajna a kémia miatt nem tudtam elvállalni. Nos, amióta működik ez az iskola és amióta Bodrogon elkezdte néhány család a munkáját, ti. állami gondozott gyerekeket is nevelnek, látom, hogy Isten micsoda munkát végez általuk. Tudom, hogy hihetetlen, de az iskola olyan hírnek örvend, hogy Kaposvárról is járnak ide diákok.
Néhány éve kezdett szűk lenni az óvoda és az iskola befogadóképessége, így hitből elkezdtek építkezni. Sokszor hallottam a hírt, hogy Isten hogyan gondoskodott róluk: hogyan küldött lelkes munkásokat, akik szabadságukat erre használták fel, hogyan helyezte ismeretlen emberek szívére azt, hogy támogassák ezt a nemes feladatot. Nemrég volt a BOK (Bodrogi Oktatási Központ) átadása, ahol hálásan tekintettek vissza Isten gondoskodására.
Én is megcsodáltam. A gyülekezeti teremben ez az igevers olvasható: "Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az." (Zsid.3,4)
...aki mindent felépített, aki mindent felépít. Egy iskolát, egy életet, talán Téged, engem...

Meglepetések (folytatás)

Mint kiderült, már december óta folyik a hátam mögött a szervezgetés, hogy egy meglepetés partit készítsenek: Jona tesóm és a barátaim. Utólag jöttem rá, miért voltak bizonyos kérdések feltéve, pl. hogy melyik hétvégén nem ügyelek, milyen versesköteteim vannak, miért akarok éppen ezen a hétvégén Bodrogra menni. Na, ehhez, annyira makacsul ragaszkodtam, hogy márpedig nekem most kell elmennem Ruth barátnőmhöz, hogy el kellett annyit árulniuk, egy barna hajú angyal segítségével (lsd. "Nem tudom..." című bejegyzést), hogy meglepetés készül nekem, de az, hogy konkrétan mi, azt nem sikerült megtudnom, meg úgye meg szerettem volna lepődni. Szóval Johannával lógtunk egyet (ő volt az összekötő láncszem :)), aztán belépve a nagy szobába, jól meglepődtem. Igaz, nem volt teljes a kör, de itt volt a Schauerman házaspár is: Mónika, Tamás, és a két fiú: Kristóf és Barnabás. Nagyon hiányoltam pl. Lilit, mondtam is neki, hogy sírok, de tudom, hogy tényleg nem volt összehozható, hogy eljöjjön. Sajnálom azt is, hogy Ruth, Kati, Leila és Marietta sem lehettek köztünk. Finom gesztenyetortát kaptam, és a délután tele volt örömökkel meg nagy beszélgetésekkel. Kristóf és Barnabás annyira nagyokat játszottak, hogy szüleik harcok árán tudták csak rávenni őket a búcsúzásra és a haza indulásra. Azt élveztem a legjobban, hogy noha a társaság jó része nem ismerte egymást, rövid idő alatt úgy beszélgettek, mintha világ életükben barátok lettek volna. Szóval, be kell vallanom, hogy nagyon csodás barátaim vannak. Mindig is számíthattam rájuk, ahogy ezután is. Mostanában feladtam néhány álmomat, és ők azok, akik továbbra is hisznek ezekben...



Köszönök mindent nektek!

(u.i. bocsánatot kérek, ha valakit kifelejtett Jona és Darinka a meghívásból, a szívemben a helyetek változatlan.)

Meglepetések

Amikor beléptem a nagy szobába. Johanna, csak mosolyog, mint háttérszövetséges :)))

Itt volt Timi, Ilus, Kinga, Erzsi, Réka...

Ilus, Darinka, Réka...

Még most is csak nézek ki a fejemből a meglepetéstől...

Biztonság

Szeretem a biztonságot. A valahova való tartozást. Ha meginog valahol, akkor hajlamos vagyok kétségbeesni. Már írtam arról, hogy van néhány reserved helyem: Isten szívében, a kapcsolataimban, otthon. Ám Isten is arra kér, hogy legyen a szívünkben egy, csakis számára fentartott hely. Ami csakis az Övé. Mindaddig, amíg emberekkel vagy más biztonsági forrásokkal próbáljuk felcserélni, nem leszünk biztonságban. Olyan ez, mint a puzzle: egy darab csakis a megfelelő helyre illeszkedik. Amint az Egyetlen Biztonság a helyére kerül, minden más is megtalálja a helyét. Mi sem bizonyítja jobban, mint a 139.zsoltár. Ott vagyok Isten tenyerén. Soha nem eshetem mélyebbre, mint az Ő hatalmas és erős kezébe. Nem éri meg másnak adni az Ő helyét. "Mily drágák nekem szándékaid Istenem, számolgatom, de több a homokszemnél és a végén is csak nálad vagyok..."

Isten most kidobott a fészekből. Meg tudom érteni, milyen az, amikor a sas szülők összefognak és a fészek biztonságából a perem szélére vezetik a fiókákat. Tudom, mi zajlik le a fiókákban: mit tesz velem anya? apa sem áll mellettem? elüldöznek a biztonságot adó fészekből? - és már a levegőben vannak... Nem tehetnek mást, csak próbálgatni a szárnyaikat. Aztán egyszercsak repülnek... Repülnek... Egyre feljebb és feljebb. "Wowww, hisz apa és anya a legjobbat tették velem! Repülök! Repülök!"

Próbálgatom a szárnyaimat... Nemsokára repülni fogok, egyre feljebb és feljebb...

Grace és Glória

Tudom, hogy már áradoztam egyszer erről a színműről. Nem véletlenül. Eszméletlen alkotás. Tegnap este volt a 100. alkalom, hogy a Pécsi Nemzeti Színházban játszották. Nem figyeltem föl magamtól erre a darabra, de tavaly, amikor Johannától ezt kaptam ajándékba a sikeres államvizsgámért, eldöntöttem, hogy még látnom kell. Nemrég annyira sokat beszéltem róla, hogy Darin meg a szülinapomra tartogatta ajándékként. Nem okozott csalódást. Két nőről szól: egyik haldoklik, a másik önkéntes betegápoló. Tele van életképekkel: megélt örömökkel, nagy fájdalmakkal. Megszólal benne a hit is, a harag Istennel szemben és a megnyugvás Benne. Egyedül benne. Az élet értelme is: hogy egy egész életében egy farmon élő nő életének is van értelme. Így fogalmazza meg Grace: "A Jóisten valamiért csak teremtett, és ha nem is voltam más, csak egy közbülső láncszem, amely összetart másik kettőt, akkor is fontos voltam és nélkülözhetetlen..."
...fontos vagyok és nélkülözhetetlen...

u.i. köszönöm nektek, drága barátaim :)))

Ha emlékeztetned kell magad

Mostmár elárulom, hogy mi is volt az, amit szilveszter környékén nem mertem leírni: több állásinterjún voltam akkor. Az egyik iskola nagyon a szívembe lopta magát, olyan volt, amiről mindig is álmodtam: tele virágokkal, élettel, a gyerekek illatával. Ma, ahogy ügyeletből hazajöttem, kis levélkék fogadtak: Darin barátnőm nagyon ért ahhoz, hogy bátorítson. (Talán nem kapok ki tőle, hogy le mertem írni a nevét, de ő igazi kincs.)
Szóval ott tartottam, hogy kis leveleket készített nekem és emlékeztetőnek ide is leírom:
1. Ha emlékeztetned kell magad, hogy kicsoda is Isten... - Zsolt. 78:13-16 (ha van Bibliátok, olvassátok el)
2. Nem bírsz aludni, mert forog az agyad... -"Nincs, aki kezemből kiragadjon, ha én cselekszem, ki másíthatja meg?" (Ézs. 43:13) Akkor mit pörögsz még mindig? Aludj!
3. Azt hiszed Isten bűntet... vagy vádolod magad... - Zsolt. 103:13-14
4. Ha még mindig szenvedsz, ez majd megmossa a fejed..., csak merd kinyitni :)) -Zsolt. 78:17-22
5. Ha azon jár az eszed, hogy az a pár ember most ült össze (mármint az iskolában, hogy felettem döntsenek), mond: "Te ismersz, Uram! Gondolj velem, és fogd pártomat..." (Jer. 15:15)
6. Mi van, ha a válasz NEM - "Én az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell." (Ézs. 48:17)
7. Mi van, ha a válasz IGEN - "Én az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell." (Ézs. 48:17)

"Uram, te tudod, hogy mire van szükségem, én a te kezedbe teszem"- imádkoztam, amikor hívott az igazgató. Más mellett döntöttek. Igaz, nincs vegyészmérnöki végzettségem és akkora gyakorlatom kémiából. Arra viszont engedélyt kért, hogy eltehesse az önéletrajzom és másfél év múlva ismét megkeressen...
Örülök, hogy így alakult. Ezek szerint erre volt szükségem...

Csatlakozás

"...nincs olyan reménytelen helyzet, nincs olyan sötét látóhatár, ahol Isten nem találná meg dicsőségét. Az igazság az, hogy azok nélkül az összeomlott remények nélkül, a halál nélkül, a szenvedés nélkül, amit az Úr elkerülhetetlennek nevezett, lehetetlen lett volna a dicsőség.

Isten dicsősége mutatkozik meg akkor is, amikor felismerjük, hogy a feltámadott Krisztus akkor csatlakozik hozzánk az úton, amikor a legreménytelenebbnek látjuk az életünket, a legfáradtságosabb az út. Ő akkor hűségesebben kísér, mint álmaink, sőt minden reményünket felülmúlja. Mert nem az ajándékai, sem az ereje, sem az, amit értünk tehet, hanem Ő maga az Úr jön, és jelenti ki magát nekünk…” (E.E.)

Nagyon nehezen...

éljük meg mindannyian, hogy lassan teljesen megszűnik a kórházunk. Sokszor megcsodáltam az elmúlt évek során azokat a képeket, amelyek arról tanúskodnak, hogy elődeink mennyit fáradoztak azért, hogy árvaházból (mert az volt az 1900-as évek elején) egy igazán színvonalas és szakmailag is kimagasló kórházat hozzanak létre. A héten bezárták a Csecsemő osztályt, mindenféle előkészületek nélkül, egyik napról a másikra. Nehezen érintett már az a tény is, amikor a képen látható kis épületből, ami nagyon szépen ki volt alakítva és teljesen alkalmas volt a babák ellátására, a főépületbe költözött az osztály, - még ha akkorra már légutis nővér voltam. Csak az vigasztal, hogy Isten noha megenged dolgokat, de az Ő kontrollja alatt van minden...

Gyermekkórház képekben

"Ne félj attól,

ami veled történt." - olvastam tegnap. Nagyon sokat mondott. Ismét arról biztosított, hogy Isten ért hozzám. Vannak dolgok, amiken most át kell mennem és gyerek módjára szeretném Istennel megélni. Mint az a gyermek, aki felmászik édesapja ölébe, mert tudja, hogy a legbiztonságosabb helyen van. Amikor Dávid egy komoly csatájából hazatért, házát porig égetve találta, családját pedig fogságba vitték, addig sírt, amíg már nem maradt könnye. De: "...Dávid azonban megerősítette magát az Úrban." (1Sám. 30,6) Van, amikor meg kell tanulnom egyedül lenni, Istennel lenni, imádkozni magamért vagy másokért és Isten igéreteiben hinni. Noha "este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás." (Zsolt. 30,6) Úton van a segítség. Ha elesem, meg kell tanulnom felemelkedni és így állni a dolgokhoz: "Ami nem pusztít el engem, az csak megerősít. Egyik nap sem tart örökké. Ez is el fog múlni. Közben pedig hagyom, hogy ezáltal közelebb jussak Istenhez."
Vannak olyan napok, amikor szembe kell néznünk gyengeségeinkkel. Ámbár ennek felfedezése nem kell, hogy nyomorba döntsön, felfedezési pontja lehet olyan erőknek, amikről eddig fogalmunk sem volt, hogy rendelkezünk velük. Ez a legnagyobb csata, amely a legnagyobb győzelemre vezethet. Amikor József visszaemlékezett élete legrosszabb szakaszára, azt mondta: "Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordított azt..." (1Móz. 50,20) Nem a többi ember irányítja a sorsomat, még mindig Isten az, aki jóváhagyja az eseményeket. Ő pedig nem olyan, mint mások. Különleges módon ügyel a neveltetésünkre. Tudja, hogy mennyit bírunk el. Nem azt akarja, hogy összeroppanjunk, hanem, hogy megerősödjünk Benne.
És még mindig Ő az Úr...

Téli erdő

Kányádi Sándor

Téli erdő

Téli erdő vagyok.
Éheznek bennem
őzek és farkasok.

Orkán gyötör, vihar
ropogtat csontos
ujjaival.

Minden ágam recseg:
most gondolom ki
a rügyeket.

Van, hogy...

...annyira sötét és kétségbeejtő minden, hogy az ember lánya igencsak örülne egy kis világosságnak. Azt hiszem, ilyenkor derül ki, hogy kibe is kapaszkodom...

"Amikor sötétség borul a lelkemre, jeges szél borzongat, a nyomorúság és a szükség vihara félelmetes hullámokat tornyoz elém, félve kérdezem:
Hogy képes egy ember ezt elviselni?
Ilyenkor könnyek között, szívbe markoló fájdalommal borulok le Isten előtt, és remegő hangomat hozzá emelem:
Mennyei Atyám, mindezt nem értem, de bízni akarok benned. Menj te elől ebben a sötétségben, és én követlek, mert egyedül Te vagy a világosság."

Nem tudom,

ki lehetett a tettes a tegnap este (drága barátnőm erősen tagadott), de mindössze 5 perc alatt az ajtómra került egy levél. Gondolhattam volna mondjuk a fentiekre is, néha ők is megviccelnek, de a levél tartalma és jellege miatt elvetettem ezt a gondolatot. Nem beszélve arról, hogy enyhén szólva kicsit ismerős volt az író stílusa. Legszívesebben beilleszteném a levél tartalmát, mert a humora meg a tartalma miatt igencsak szép napot szereznék mindnyájatoknak. Na, de csak összefoglalom.
Már az elején kiderül, hogy pár barátomnak szeretne besegíteni, akik egy meglepetés partit készülnek nekem szervezni szombatra, ámbár megtudták, hogy éppen Bodrogra készülök. (Milyen jó szimatjuk van, tényleg ezt tervezem). Aztán a Magyar Értelmező Kéziszótár definíciója következett, miszerint kik is a BARÁTOK. Tudjátok: ők azok, "akiket kölcsönös bizalom, ragaszkodás és szeretet köt hozzánk". Na, persze egyből magamba szálltam, hogy illik-e rám ez a meghatározás. (Majd készítek egy kérdőívet). Aztán benne van C.S. Lewis gondolata a barátokról, meg Simon András gondolata is a szeretet elfogadásáról meg adásáról. Persze nagyon jól ismer a levél írója, mert azt a gondolatát emeli ki, hogy a szeretetet elfogadni nem kevésbé fontos, mint adni. (Nekem ez nehezebben megy, le is írom ide, emlékeztetőnek). "Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni - és ami annál sokszor nehezebb: képes a szeretetet elfogadni is. Van, amikor a szeretet apró kis gesztusainak elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni. Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelent, mint megerősíteni őt élete értelmében." Aztán meg 5 pontban fel van sorolva, hogy milyen variációk is lehetségesek a hétvégére, még bodrogi buszjáratokkal is megfűszerezve, szóval a barna hajú angyal (a bevallása szerint, ámbár a Kéziszótár meghatározása szerint szőkék szoktak lenni), minden eshetőségre felkészült. Na, szóval törhetem a fejem, hogy is oldjam meg bölcsen a hétvégémet, mert a pénteki Grace és Glóriát nem szeretném kihagyni, szombaton Bodrogra terveztem menni, de délutánra meglepnének a barátaim (el ne áruljátok nekik, hogy már tudom, azt viszont nem, hogy kik is, mert azért vannak bőven, szóval azért IGAZÁN meg fogok lepődni, meg ilyenek).
Na, mennem kell válaszolni, azt, hogy milyen címre kell küldenem azért leírom :))) :
"Pécs, Avar u. 18., 989362947 (sose tudom az írányítószámot)
Bejárattól jobbra az első szoba. Postaláda nincs. Kérjük a levelet az ajtó üvegablakára ragasztani (lehetőleg nem technokollal)"

Sokszor...

...kerülök olyan helyzetbe, amikor halvány lila gőzöm sincs arról, hogy mi is a következő lépés. Morfondírozok, végiggondolom az összes lehetséges variációt, aztán esetleg újra a kiindulóponton vagyok, miszerint fogalmam sincs, mit is kellene tennem. Eszembe jutott az a nyaram, amikor csak az volt egyértelmű, hogy felvettek az egyetemre. A többi, hogy hol fogok lakni, miből fogok megélni, hogy fogom kifizetni az egyetemet egy nagy kérdéskupac volt. Vártam arra, hogy Isten megoldja, közben meg magam is próbálkoztam mindenfélével. Mindaddig, amíg Isten ki nem mondatta velem azt, hogy "legyen meg a Te akaratod". "Nekem adtad, Uram, de ha más a te terved, kész vagyok lemondani róla." Ekkor utaztam vissza Budapestre, ahol várt egy boríték, benne a féléves tandíjammal. Ettől kezdve tudtam, hogy maga Isten lépett a tettek mezejére. Mindössze két nap alatt a munkahely kivételével az összes kérdés megoldódott. Egy hét múlva az is. Én meg csak ámultam, hogy Isten minden álmomat felülmúlta.
Történetesen egy évvel azelőtt egy konferencián énekeltem, Pécsett, és éppen az Avar utcába tévedtem be. Akkor már felvettek az egyetemre, csak még nem végeztem a nővérsulival, így halasztást kértem. Szóval betévedtem az utcába, és átsuhant az a gondolat bennem, hogy "Istenem, milyen jó lenne itt lakni." Nem tettem semmit ez ügyben, nem kérdeztem meg, hogy van-e kiadó szoba az Avar utcában. Aztán amikor Pécsre költöztem és körülnéztem, hogy hová is jöttem, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy ez az az utca, amit egy évvel azelőtt megcsodáltam.
...
Jó ideje bennem van az a feszültség, hogy jó, jó, amit teszek, de tovább kell lépnem. Most az van bennem, hogy újra ki kell mondanom: (Uram), "nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk." (2Kor.20,12)

Kilátástalan helyzetek

Tudom, hogy már néhányszor mondtam, de ma ismét mondom, hogy Isten ért hozzánk! Mostanában nagyon szeretném megérteni Őt. Jelenlegi helyzetemet kilátástalannak élem meg. Elég sokat tépelődöm, meg harcolok, és néha úgy érzem: erőm végére értem.
A tegnap este elég kétségbeesetten mondtam Istennek, hogy úgy szeretném, ha szólna hozzám a mai nap. Megtette...

"...hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben..." (2Kor.1,9)

"Pál kilátástalan helyzetben volt. Úgy tűnt, nincs esélye a túlélésre. Te is ebben vagy ma? Ha igen, ne add fel! Ami az út végének tűnt, valójában a kezdete volt a Pál életébe özönlő isteni erő és kegyelem új, természetfölötti áradatának. Ezért mondta, hogy mindezeken keresztül tanulta meg, hogy ne önmagában bízzon, hanem Istenben, "aki feltámasztja a halottakat". Gondold meg: nem akkor lép-e Isten ereje működésbe életedben a leginkább, amikor reményeid szertefoszlanak, és nincs kihez fordulnod?
Mindaddig, amíg van egy szerető Mennyei Atyád, akihez fordulhatsz, amíg az Úr szavára alapozhatsz, amíg van hited, amellyel működésbe hozhatod az Ő ígéretét, van okod az örömre. Van jövőd! Ezért fordulj ma hittel és ne kétségekkel Mennyei Atyádhoz. Akard, hogy erejét a te érdekedben használja, azután pedig figyeld meg, ahogy kilátástalan helyzetedet a visszájára fordítja. Miért? Mert most elkezdtél bízni Abban, Aki valóban képes tenni valamit a dolog érdekében!"
(B. Gass: Mai ige)

Hogy vagy?

Háló Gyula

Hogy vagy?

Nem vagyok jól,
összekuszálódtak az érzések fonalai,
én kuszáltam őket össze.
Túl minden megbánáson
a szívem vádol még.
Újból és újból elsiratom
bűnös mozdulataim, szavaim,
tévelygő akaratom,
tékozló lábaim.
Nyugtalanságom mégis egyre nő.
Szóval, nagyon nem vagyok jól.

És te, Istenem, te rendben vagy?
Mert nem élném túl
mostani zavarodottságomat,
ha te sem lennél jól.

Belopott színek

Belopott színek

Gyökerestül gazolnám ki
azt a szuszogó fájt
szívem sarkából,
melyet a tavaszi szél
hozott magával:
s csokrát átnyújtotta nekem.
Lábujjhegyen hordta széjjel
apró szirmát a pici virágnak,
belopta testembe a színeket.

(Kutyik Angéla)

S mégis...

"S mégis, a csönd paplanú télben,
Nagy nyugalom évadját élem -
Érzem, az Isten gondol vélem."
(Tóth Á.)

Az aranyrizsszem (Mt. 25,37)

Koldusként róttam a falut, ajtóról ajtóra járva kéregettem. Hirtelen, felsejlő álomként jelent meg az utca végén az aranyhintód. Izgatottan találgattam, ki ülhet benne? A királyok királya? És ébredezni kezdett bennem a remény. Véget érnek most majd nehéz napjaim, olyan alamizsnát adsz, amely egy életre jólétre változtatja nyomorúságomat...

És akkor megállítottad mellettem a kocsit. Rámtekintettél, arcodon mosollyal szálltál ki. Éreztem, maga a boldogság közeledik felém. De te kinyújtottad a kezed és azt kérdezted:

- Mit ajándékozol nekem?

Micsoda királyi tréfa, gondoltam, egy koldustól koldulni?! Zavarba jöttem, tétován áldogáltam előtted, aztán belekotortam a tarisznyámba, és az egyik rizsszemet a markodba tettem.

Mily leírhatatlan volt a csodálkozásom, amikor este, tarisznyámat kiürítve a sok kacat között ráleltem arra a rizsszemre, színarannyá változott. Keserű sírásra fakadtam, és kimondhatatlanul sajnáltam, hogy nem volt elég bátorságom mindenemet Neked adni...

Rabindranath Tagore nyomán

Ajándékok

Amikor Pécsre költöztem, fogalmam sem volt, hova is kerülök. Előző napokban hívott fel Éva, a házinénim, hogy szeretettel várnak. Azelőtt soha nem találkoztunk. Amikor megérkeztem, egy 4 gyermekes, nagyon kedves család fogadott. Bence mindössze egy éves volt. Aztán elég rövid idő alatt családtag lettem.
Egyik este éppen a fiúkra vigyáztam, Marcira és Bencére, amikor meglepett minket Ákos, az édesapa. Megkérdezte a fiúkat: "úgye milyen jó baby sitteretek van?", mire Marci: "Noémi nem a baby sitterünk, ő a pótanyánk."
Ez a, számomra nagyon kedves visszajelzés jutott eszembe a tegnap este, amikor lejöttek felköszönteni. Nagyon lelkesen énekelték a fiúk a "Boldog szülinapot...", aztán Bence kitalálta, hogy énekeljünk még, így következtek a karácsonyi énekek, közben persze gyertyáim egy részét is meggyújtotta, mint ahogy az évek során számtalanszor. Aztán végiglapozta Pancsinellóról szóló könyvemet. Ezen mindig elmosolyodom, mert noha kapott tőlem egy példányt, azt hiszem, amikor az enyémet veszi a kezébe, a közös olvasásokra gondol. Amikor még csak mutogatni tudott a képekre, max. néhány szó kíséretében, aztán amikor már ő maga olvasta...

Eszembe jutott az a közös élmény is, amikor majdnem együtt ugráltunk az avarba. Ma is sajnálom, hogy csak majdnem, hogy befolyásoltak a járókelők, akik még így is megcsodáltak minket.
Ha mennem kell, nehéz lesz itthagynom őket...
"Ha menni kell, magammal sokat vinnék, az egész, édes, megszokott világot..." írja Reményik.
A diplomaosztómon Éva a következő idézettel bátorított: "Ne bánkódj, téged Istennek, az Atyának szeretete vezet. A legjobb útat gondolta el számodra, ha nem így lenne, más úton vezetne."

10 tuti tipp Istentől

1. NE AGGÓDJ!
Ha azon kapod magad, hogy csak panaszkodsz, és görcsösen aggódsz, emlékezz ígéreteimre: „Ne aggódjatok életetekért!” Máté 6:25.

2. TEDD FEL A LISTÁRA!
Ha megoldandó problémád van, kihívások előtt állsz, nem tudod, hogyan dönts vagy mit csinálj, ne hezitálj! Tedd fel ezeket a dolgokat a listára! De nem akármilyen listára, hanem az enyémre. Imádságban mondd el, mi nyomja szívedet, és Én meghallgatom. „Jöjjetek, énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Máté 11:28.

3. BÍZZ BENNEM!
Ne vegyetek fel magatokra több terhet, mint amennyit Én rátok helyezek. Miért is félnél a holnaptól!? Én eddig is megtartottalak, továbbra is meg foglak, ha őszinte szívvel hozzám fordulsz! „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Ézsaiás 41:10.

4. HAGYD RÁM!
Miért vannak dolgok, amikről azt hiszed, hogy te majd egyedül megoldod? Ha erősnek érzed magad, az azért van, mert Én megerősítettelek. Ne zárj ki az életed bizonyos területeiről, mert megmondtam: „ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.” Rómaiakhoz írt levél 12:3.

5. BESZÉLJ HOZZÁM!
Tudom, hogy rohanó világban élsz. De soha ne feledkezz meg rólam. Én mindig meghallgatlak. Bármit is szeretnél mondani Nekem, hallgatlak. Akár buszon, munkahelyen, iskolában, bármilyen helyzetben is vagy, ne hezitálj megszólítani a szívedben, imádságban. „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Jakab levele 5:16.

6. LEGYEN HITED!
A dolgokat sokszor nem láthatod összességében, mert olyan közel állsz hozzájuk. De Én összességében látom az életed és átlátom az egészet. Nem a te dolgod, hogy mindent tudj, és mindent láss: „mert hitben járunk, nem látásban.” 2 Korinthus 5:6.

7. NE LÉGY ÖNZŐ!
Oszd meg azt a rengeteg csodálatos dolgot, melyeket Tőlem kaptál! Ne tartsd meg magadnak, mert azért kaptad, hogy másokat építs vele. „aki mást felüdít, maga is felüdül.” Példabeszédek 11:25.

8. LÉGY TÜRELMES!
Azért mert a világ egyre csak rohan, rohan és rohan, miért akarod ugyanezt rám erőltetni? Amit megígértem, az meg lesz, légy türelemmel. A világot én teremtettem, tudom mit csinálok, és gondom van mindenre. „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Prédikátor könyve 3:1.

9. LÉGY KEDVES!
Legyél ugyan olyan szeretettel mások felé, mint amilyennel Én vagyok feléd. Ne bánts meg másokat különbözőségük miatt. „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” Máté 7:12.

10. SZERESD MAGADAT!
Szeresd önmagadat, de ne a világ szerint, önzőségben, büszkeségben. Tudd meg, hogy ha mások lenéznek, megaláznak, kinevetnek, kigúnyolnak, Én akkor is szeretlek téged! Én teremtettelek, különleges vagy ne utáld magad, inkább törekedj arra, hogy az akaratomban légy és hirdesd dicsőségemet. „Bizony, tőle, általa és érte van minden.” Rómaiakhoz írt levél 11:36.

Ezen a napon...

...sokminden történt a világ történelmében. Többek között:
- X. Leo pápa kiközösítette Luthert
- erdélyi nemesek felajánlják Rákóczinak a fejedelmi trónt
- George Washington győzelmet arat Princetonnál
- megszületett J. R. R. Tolkien angol nyelv- és irodalomtörténész
- egyiptomi kutatásai során Howard Carter angol régész feltárja Tutanhamon fáraó szarkofágját a Királyok Völgyében Luxorban
- megszületett Sólyom László köztársasági elnök
- először hajtanak végre szívátültetést Magyarországon
- meghal A. H. Heineken holland sörgyáros
...
Ezen a napon döntöttünk úgy Ruth-al, hogy márpedig mi meg szeretnénk végre látni ezt a világot, elég nagy fejtörést okozva szüleinknek. Ruth már akkor a legjobb Otthonba költözött, jómagam meg majdnem utána mentem, aztán két hónap után mégis itt ragadtam. Azt hiszem, nem véletlenül...

"...te tartod..."

"...te tartod kezedben sorsomat..." (Zsolt.16,5)
Egyik kedvenc igeversem jutott most eszembe, így munkakezdéskor. Mi másra is számíthat az ember, ha minden bizonytalan, ha nem a Pásztorára, aki csak arra kér, hogy kövessük és legyünk érzékenyek a hangjára. Mert ott van. Ismeri az életünk. Számontart. Tenyerén hordoz.
Amikor útra készülünk, végiggondoljuk, hogy mi mindent is kell becsomagolnunk. Szükségünk lesz-e meleg ruhára, könyvre vagy éppen zenére. Amikor Isten rám gondol, talán a következőket is "becsomagolja" az életembe: türelem, remény, bátorság, továbblépés, félelmekkel való szembenézés, és még ki tudja, hogy miket. Elég is, ha Ő tudja, hisz felvállalt, a tenyerén élek. Nem történhet semmi velem az Ő tudtán kívül.
Ráadásul a zsoltár záróakordjaként még arról is biztosít, hogy megismerteti velem az élet útját. Van-e ennél biztosabb hely?

The sun always shines....

"When I needed love
When I needed peace
When I needed understanding
Lord, I found You there

When I needed hope
When I needed grace
When I needed one more chance
Lord I found You there...

Lord You made me laugh
even when I felt like crying
Lord You made me sing
even when my heart was achin'
Lord, you let me hide in You
when the sky was ragin'
I know the sun always shines...after the rain."

"Time marches away like a lost platoon
We gracefully age as we feel the weight
Of loving too late and leaving too soon."