Mától...

két gyermektüdőgyógyászunk van, ugyanis osztályunk egyetlen doktor bácsija tegnap sikeresen megszerezte a második szakvizsgáját. Ennek örömére ma nagyon nagy lelkesedéssel vetette bele magát a feladatokba, győztük követni :)) Nem mondtam neki semmit, hogy elmegyek, meg minden, de egyszercsak elém állt a kezelőben és közölte, hogy hogy képzelem, hogy elmegyek az osztályról, meg áruljam el, hogy milyen hely múlja felül az osztályunkat :)) Ezt még tetézte aztán azzal, hogy ha már elmegyek, akkor legalább olyan jó nővért szerezzek magam helyett, mint jómagam. Én meg csak néztem egyet.
Az az érzésem, hogy egy-egy munkaközösség gyökeresen megváltozna, ha gyakrabban fejeznénk ki az elismerésünket és a megbecsülésünket egymásnak. Ha nem a hibákat, hanem a jó dolgokat látnánk meg. Kár, hogy sokszor csak akkor vesszük észre egymás értékeit, amikor már nincs alkalmunk kifejezni azt, mennyire csodáljuk és őszintén elismerjük...